110-ről 11-re

Egyszerű a képlet: 110 vagyok most és 11 óra az az álomidő, az a cél amit a közeljövőben el szeretnék érni :)

Hogy mennyi időt adok magamnak erre?
Kicsit kevesebb mint két évet – a 2018-as nagyatádi ironmanen szeretném ezt az időt megközelíteni és ezzel beállítani az eddigi legtöbb időt javító rekordját.

És miért “csak” ekkor?
Butaság, sőt szerintem lehetetlenség lenne fontolva, reálisan haladva hamarabb elérni ezt a célt, márpedig vagyok már annyira öreg, hogy ezt is szemem előtt tartsam. Nem hajt a tatár. Nem hagyhatom, hogy ez a célom munkám, barátaim, barátnőm vagy japán tanulásom kárára menjen. Másrészt jövőre a legjobb barátomnak akarok majd drukkolni a partvonalról :)

Ha kedved van velem tartani a 11 órához vezető úton, akkor nyugodt szívvel javaslom az RSS feedemet és kicsit több tartalommal a facebook oldalamat.

Nem adom fel – mYronman 1.0

13732137_1023579171023499_781029451_n

“Nem adom fel!” – írtam közel egy évvel ezelőtt és küldtem magamnak egy számot:



Hát büszkén mondhatom, hogy nem adtam fel és kaptam egy másik számot cserébe, ami ezúttal a rajtlistában a nevem mellett szerepelt: 555

Ott álltam a gyékényesi tó partján és lúdbőrözött a hátam a Europe Final Countdownjától… Álltam a tónak a partján több mint ezer ember társaságában, melyből majdnem 700 egyéni versenyző volt és mely abszolút nem tűnt annyira békésnek és nyugodtnak, mint amikor hajnalban a verseny előtt láthattam.

Úszás:

Megszólalt Vangelistől a Paradicsom meghódítása és másodpercről másodpercre nőtt az izgalom… Eldördült az ágyú és mindenki a vízbe vetette magát. Egy kis verekedés az elején, ahogy azt megszokhatta az ember, homlokon rúgnak engem, én más valakit valószínűleg oldalba, de elkezdődik az úszás 3800 métere és vele a nap egyik legkérdésesebb fele. Bevallom őszintén, nekem ez volt a mumusom… Mindig is rossz voltam a korán kelésben és emiatt rengeteg csapatos úszó edzés kimaradt.



A kaposvári extrememan113 55 perces úszása után elkezdtem azon is komolyan aggódni, hogy mennyi időt fogok itt veszteni, de pont az ellenkezője történt. Legyen ez a pihenés, ismerősök által kajámba csempészett doppingszerek vagy lábvizek eredménye, de amikor közeledtem a második bójához, órámra tekintettem és meglepő 28 perc körül időt mutatott. Első úszó kör vége 43 perc környékén ért és ez teljesen felvillanyozott, lenyugtatott. Második körben kicsit visszavettem már a tempóból és tartalékoltam a lábamat a bringára. Így 1:32:22-es idővel másztam ki a tavacskából és ez valami hihetetlen volt a számomra, mert valaha régen, egy messzi-messzi galaxisban annyit tűztem ki magam elé, hogy ha egyszer 1:30:00-as idő alá be fogok csúszni úszáson, azzal örök életemre meg fogok elégedni.

Ez most elérhető közelségben van :)
A depót úgy igazán elnyújtottam – inkább átnéztem kétszer, hogy mindent bepakoltam-e, mint hogy valamit véletlen ott felejtsek.

Kerékpár:
Aki kicsit is ismer, sejtheti, ez volt az rész amit a lehető legkevésbé féltem :)

Az úszásról friss lábakkal jöttem ki, a depózás jól sikerült, előző héten a Nella jóvóltából még az új 105-ös szett is felkerült a bicajomra, így hát nem volt igazán félni valóm. Nyugiban kezdtem neki és végig lazára vettem a biciklizést. Kiélveztem az arborétum szépségét, hogy Extrememanhez képest ekkor még nem is volt extrém meleg. Előztek páran, én is előztem és végig próbáltam 150-es pulzus közelében maradni, kis türelmet gyakorolni. Élveztem igazán a biciklizést és 75-ös körről frissen érkeztem meg a segítőimhez Nagyatádra nekem úgy tűnt, hogy seperc alatt. Sajnos a második kis kör végére éreztem már, hogy valójában nem ennyire idilli a helyzet. Vagy a sok folyadékkal vagy túl sok sótablettával sikerült tönkretenni a gyomromat. A bringát még így is majdnem komfortosan fejeztem be, csak egyedül a talpam fájt kicsit.

Futás:

Nekem itt kezdődött a fekete leves. Tele gyomor és amint elkezdtem futni a pulzusom felugrott az egekbe szindróma miatt úgy döntöttem, hogy az első 2 kört lazára veszem, lehűtőm magamat, helyre teszem a gyomromat kevés frissítéssel, kis kólával és hasonló akkor jónak tűnő praktikákkal… Bár a magam lehűtése jól sikerült, sajnos közben teljesen átáztattam a cipőmet és a zoknimat. Sikerült szert tennem pár hatalmas vízhólyagra és már futni képtelen voltam.
Ekkor már csak egy dolog járt a fejemben: NEM ADOM FEL. Ahogy volt edzőm, Gyula is megmondta, ha csak nem vagy olyan állapotban, hogy az egészségedet komolyan veszélyeztesse, akkor ne add fel. Csatlakozott hozzá a kaposvári verseny tüskéje és tudtam, hogy nincs az az isten hogy én itt kiszálljak. Időm volt bőven… egy ironmanen mindenre van idő. Fejben teljesen magamnál voltam és tudtam, ez bizony meglesz. Ha fájó lábbal és lassan, nem úgy ahogy eredetileg terveztem DE MEGLESZ! Időlegesen mindig csatlakozott hozzám valaki, akivel beszélgetni tudtam és lemaradt vagy előrerohant kicsit és így nem igazán éreztem magamat magányosnak :)

Este 11 előtt nem sokkal, 15:22:54-es idővel léptem át a célvonalat és lettem ironman… Egy álom vált valóra, amiért évek óta hol többet, hol kevesebbet dolgoztam :)


13732137_1023579171023499_781029451_n

Az út…

Ott álltam a célvonalt átlépve barátnőm ölelésében elmúlt 3 évvel a hátam mögött – annyira régen vettem először fejbe és találtam ki ezt a célt. Akkor indultunk először jó barátommal váltóban és akkor hallgattam először a Vangelist. Rögös volt az ideig vezető út, de annál élvezetesebb, tanulságosabb és akkor még a megismert emberekről, új barátokról nem is beszéltem…

A felkészülésről?
Ahogy mondani szokták, sosincs olyan, hogy tökéletes felkészülés, de az a két hét betegség május legelején igazán nem hiányzott. A regenerációban egy 1 hetes japán út sem segített a 16 órás repülőútjaival, jetlagjével, de ez igazából nem panasz. Ezzel az úttal nekem egy másik álmom vált valóra közben :)

És hogyan tovább?
Ez volt az első, de nem az utolsó ironmanem!

Jövőre nem tervezek indulni Nagyatádon, de ennek igazából csak egy oka van: imádkozom azért, hogy a segítőm és legjobb barátom álma valóra válhasson és jövőre ő legyen az ironwoman. Idén én minden hibát elkövettem, hogy ő tanulhasson belőle és ügyes legyen jövőre :) Szívesen! No pressure Priszci!

Két év múlva még visszatérek ide és újra letesztelem magam. Úszásból ha jól érzem, sok-sok edzéssel, de 20 percet le tudnék faragni és a bringát is be lehet vinni 5 és fél óra alá és akkor a még futásról nem is beszéltem. Lehetne még ebből 12 óra alatti idő is… Hogy hogyan jutok el ide, azt még nem tudom, de mint a mottó is mondja: Az út maga a cél :)

Azért sejtéseim természetesen vannak:
– Jövőre elsősorban féltávokat szeretnék teljesíteni augusztus végén, szeptember elején egy teljes távval. Kaposvárra mindenképpen visszatérek például.
– Álmodozom már rég óta egy 24 órás bringán, ezért lehet, hogy júliust ezzel kezdeném, hagyva időt a regenerációra más versenyekre.
– Hasonló álmom a Kinizsi 100, mellyel 5-6 év után újra megpróbálkozom jövőre.

De addig is a következő fél évben a következő dolgokon lesz a hangsúly ebben a fontossági sorrendben:
– Megfelelő mennyiségű és minőségű regeneráció
– Étkezés
– Futás
– Úszás

Kitörés 25 és EMCS 5

Múlt hétvégén abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az edzési ciklusom újra a nehéz héthez érkezett el. Ez hétvégére hosszú futást jelentett ami lehetett igazán hosszú is és terep is :) Ha már reggel kb végtelen mennyiségű eső esett amikor kinéztem az ablakon és átfordultam a másik oldalamra aludni, akkor már úgy voltam a délutánnal, hogy összekötöm a kellemeset a kellemessel és elmegyek egy Budapest Kupás túrát futni.

Ha már a Budai Trappet átaludtam, akkor ez automatikusan a Kitörést jelentette arra az estére. A kellemes 25-ös távot néztem ki, mert időre (2 óra futás) és távra az tűnt ideálisnak. Kezdő- és végpontja is praktikus volt számomra.

Gyors busz a Batthyány térre, óra bekapcsol és indulás. Mire a nevezéshez értem, már kellemesen be is melegedtem és csak néztek rám, hogy nem-e fogok fázni visszatűrt felsővel, látszólag vékonyan öltözve :) Gyors nevezés után már ki is használhattam, hogy még 2-3 éve jártam ezen a túrán és egyébként is jó a helyismeretem -> magabiztosan indultam a jó irányba kellemes tempóval.
Kicsit féltem eredetileg a Diós ároktól, de amikor ráfordultam és elkezdtem felfele futni a János kórház mellett, akkor már tudtam hogy annyira nem kell tartanom tőle. Emelkedni az út és vele együtt a pulzusom is emelkedett, de egyik sem olyan drasztikusan, mint arra számítottam a 2 évvel ezelőtti emlékeim nyomán. A durva részeken belegyalogolva, de igazából elég eseménymentesen telt el az utam a Széchenyi emlékműig majd onnan Normafáig.
Innen jöhetett az izgalmasabb része, mert már terepre is kellett menni :)

12728565_591482457675527_1742424937_n

Nagyon hangulatos köd lepte el a tájat, de ez este lámpafénnyel pont azt jelentette, hogy maximális fényerőn 5 méterre láttam előre és így próbáltam megtippelni hogy hova lépjek. Utólag lekopogom, hogy jól tippeltem végig :) Szerencsére a tavaly előtti jeges csúszós utakat idén itt pont csak mérsékelten saras részek váltották le, ezért nyugodtan tudtam a Csacsi-rét felé ereszkedni egész kellemes tempóban. Vicces volt, hogy meg is jegyezték páran, hogy ők is szeretnének tudni így futni sárban… Én nem éreztem olyan hű de jónak magam, de való igaz hogy sokkal jobb volt a helyzet mint előtte egy héttel a Kevélyen és ez alig tűnt valaminek ahhoz képest. Túl magasan volt már az ingerküszöböm :) A Csacsi-rét utáni sárga szakasznak is a sár ellenére csak az volt a legnagyobb problémája, hogy single track és ha utolértem valakit akkor ők nehezen húzódtak félre, már ha egyáltalán észrevették hogy ott vagyok mögöttük. Libegőig fel nyugis volt az út, viszont a kilátó után jöhetett az ereszkedés és a fekete leves kezdete.

Mivel reggel rengetegen “futottak” a Balboán, ezért tudtam hogy némiképpen lehet itt haladni, de hogy milyen állapotokra számítsak, azt nem. Szépjuhásznéig bár köves volt a piros sáv, egész jól lehetett futni, de Szépjuhásznétól… Hát maradjunk annyiban hogy itt már a sár sem volt annyira kegyes és a kései indulás ellenére kezdtem utolérni a túrázok többségét és már nehéz volt előzni. A Koós Károly kilátó után szar köves ereszkedés a sárgán majd egész élvezhető, előzésekben bővelkedő szakasz a Hűvösvölgyig….



Folytattam volna az utamat a Vadaskerti-hegy felé, de sajnos 20-30 méter után be kellett látnom, hogy ezen már értelmetlen erőltetni a futást. Akkora volt a sár, hogy lazán beleragadtam és akkora volt a tömeg, hogy többet kellett volna elnézést kérnem hogy félrehúzódjanak, mint ahányszor nem. Ahogy számítottam rá, a Csúcs-hegy is szopás volt a meredek és most éppen sáros emelkedőjével, de legalább lefele gond nélkül lejutottam. Már csak egy kis saras panorámakör szakasz várt rám (nem irigyeltem azokat akik az elkövetkezendő pár napban vetődtek arra) és be is értem a 25-ös céljába.

Gyors oklevél átvétel és Budapest kupás pecsételés után el is indultam lefele a hegyről. Amikor leértem a buszvégállomáshoz és azt láttam, hogy még 40 perc mire indul a következő éjszakai busz, már inkább azt mondtam, hogy semmi kedvem várni és fagyoskodni, hanem inkább hazasétálok, szóval ezt is tettem :) Fél 12-re már otthon voltam és a jó hideg sörömet élvezhettem.




Következő nap miután már jól kialudtam magam, gondoltam behúzok egy könnyű Budapest Kupás pecsétet.

Az Együtt a magyar családokért csoport 5 kilométeres túrájára mentem el immáron egy kicsit jobban felkészülve, túrabottal a kezemben :) A kék sáv szokás szerint jól járható volt, erről a velem szembe futó emberek is tanúbizonyságot tettek (ugyanitt én <3 terepfutó lányok). A sárga sávtól picikét tartottam, mert előző éjszaka az volt a legnagyobb szívás, de szerencsére a kis napsütés és a túrabot által adott plusz kettő alátámasztási pont sokat segített. Egyszer sem vesztettem el az egyensúlyomat vagy kellett nagyon küzdenem, hanem gond nélkül értem vissza a kezdőpontra :)



2016-os éves tervek

Úgy, hogy sikerült kinézni a triatlon versenyeket, végre tudok tervezni. Tudom hogy mi az amit semmiképpen sem hagynék ki és tudom, hogy mi az amihez lehet alkalmazkodni. A tervezésből egyébként azonnal kiesett pár dolog:

A) 3 és fél hónapom van az első komoly versenyig. Eddig le kellene adnom 10 kilót, hogy közel kerüljek a versenyformámhoz

B) Sajnos ha komolyan akarom venni a nagyatádi versenyt, akkor le kell mondanom idén pár célról

B1) Ilyen idén a Velence 10x – Bár tavaly megcsináltam, idén az eddigiek alapján egy nappal lenne a Keszthelyi féltávú verseny előtt. Ugye mondanom sem kell, hogy 270km letekerése nem éppen a megfelelő rápihenés egy féltávú versenyre. Flúgos vagyok, de nem ennyire :D

B2) Hasonlóképpen a “körülmények” áldozata lett a 24 órás hungaroringes bringa is. Egyrészt nem tudok két helyen lenni egyszerre – sajnos ismét egybe esik a Vasi vasember időpontjával ez, másrészt pedig 24 órát tekerni bár kihívás, de Zsuzsi (edzőm) egész biztos vagyok benne, hogy egyet értene velem abban, hogy nem ezt nem IM előtt 3 héttel kellene bizonyítanom magamnak.
Egyszer mindenképpen ki akarom próbálni magamat ezen a távon (vagyis inkább időn), de az tuti nem idén lesz. Idén csak a 24 körös bringát terveztem be másnapra :) Annak mennie kell “lazán”, ha ki tudom magamat aludni rendesen :)

C) Amin sokat gondolkodtam, az az hogy hogyan tudnám a futásaimat feldobni és egy kis célt teremteni nekik. Igazából arra jutottam, hogy ha más megegyezés nincs, akkor minél többet próbálok terepen futni és ezzel is változatosabb terepet biztosítani magamnak és új fajta impulzusokat bevinni az edzésembe (természetesen betartva az edzéstervben foglaltakat). Hogy legyen egy kis jutalom is (nem mintha a megszerzett edzettség, jobb forma és közeledés a céljaimhoz nem lenne elég) úgy gondoltam hogy a Budapest kupát szerzem meg idén és nem lazsálom el. 10 túra teljesítése easy peasy feladat egész évre. Én a 50-es kupára csorgatom a nyálamat, de igazából szerintem magam túlhajtása nélkül a 25 lesz a reális cél. Mivel néha szombaton is vannak, lesz benne egy kis kihívás összekötni a bringázással őket és ha még a salsa is marad egy ideig, akkor annak az ütemezését is megoldani, de hát unatkoznék ilyen “problémák” nélkül.

Jöjjenek hát az idei Budapest Kupás TT-k, kommentezve ahol jelenleg megjegyzésem van. (És későbbiekben majd leírással ott amit teljesítettem). (btw szinte az összes benne van az oldal html kódjában, csak azokat még lusta voltam táblázatba rendezni :D)

Előljáróban egy kis magyarázat:

Pihenőhét Laza hét Közepes intenzitású hét Erős hét

 

Dátum Túra Megjegyzés
2016-01-02 BUÉK 20
2016-01-02 A Budai-hegység távoli csúcsai (BHTCS/BHMTCS)
2016-01-09 Téli Gyermekvasút 20/8
2016-01-16 Téli Turul Túrák – Zongor 45/Kerecsen 20/Attila 15
2016-01-17 Szent Margit nyomában ☑ Futva egy kis hozzátoldással :)
2016-01-24 Nincs Budapest kupás túra
2016-01-31 Együtt a Magyar Családokért! Teljesítménytúra a Budai-hegységben 14/8/4 Picikét kitoldva :) 「Link」
2016-02-06 Nincs Budapest kupás túra
2016-02-13 Budai Trapp Kimaradt
2016-02-13 Kitörés25 「Link1」「Link2」
2016-02-14 Együtt a Magyar Családokért! Teljesítménytúra a Budai-hegységben 5 「Link」
2016-02-20 Pilis barlangjai 70/50/30/20 Kimaradt
2016-02-20 Zöld 45/30/ 20 (Fekete István emlékverseny) Kimaradt
2016-02-20 Tajga 9 「Link」
2016-02-21 Kápolnák nyomában 8 「Link」
2016-02-27 Boldog Bátori László emléktúra 12 「Link」
2016-03-06 Kis-Kőfej és Sorrento 21/11
2016-03-15 A Gyermekvasút nyomában
2016-03-19 Jubileumi Téry Ödön emléktúra 50/20
2016-03-20 Együtt a Magyar Családokért! Teljesítménytúra a Budai-hegységben 20/10/5 (Szépjuhászné)
2016-03-27 Farkas-erdő kívül-belül 14/9
2016-03-28 TOJÁS 40/30A/30B/20
2016-04-02 PipiBaba 22/12
2016-04-08 Csillebérci tekergés éjjel 21/11,5 11.5 futva
2016-04-09 Gyermekvasút teljesítménytúra és futás 20/10 (Zöldgömb) 10-es futva
2016-04-09 József Attila teljesítménytúra A Város Peremén Uncsi útvonal, pihenőhéten. Kihagyós
2016-04-10 Budaörsi Kopárok 20+10/20/10 10-es futva
2016-04-10 Együtt a Magyar Családokért! Teljesítménytúra a Budai-hegységben 15/9/5 (Adyliget) Kimarad
2016-04-16 Duna-menti Barangolás és kompozás 11 Rövid futásra jó lesz
2016-04-16 Hűvösvölgyi lépések 20 Valószínűleg kimarad
2016-04-17 Gyertek ki a Vadasparkba!
2016-04-23 Merzse-mocsár 20/10
2016-04-23 Telki felé Éjjel 32/9
2016-04-24 Masni 14/7
2016-04-24 A Platánfa álma 25/9 Valószínűleg kimarad
2016-04-30 Sárga 70/50
2016-05-01 Sárga 40/20/18/10
2016-05-07 Kakukkhegyi Hullámvasút 16/9
2016-05-07 Hűvösvölgyi lépések éjjel 20
2016-05-07-08 Halmi-dűlő (jubileumi, 24 órás rajtidő)
2016-05-08 Együtt a Magyar Családokért! Teljesítménytúra a Budai-hegységben 14/8/4 (Szépjuhászné)
2016-05-15 Cardea 26/11
2016-05-16 Budaörsi Dolomitok 22/14/8
2016-05-20 Fenyőgyöngyi Túranap éjjel 24/11
2016-05-21 Budai 50/30/Családi 8 Kimarad
2016-05-22 Buda Bércein 50/25
2016-05-22 Pestszentlőrinci gyaloglás 12 Kimarad
2016-05-28 XVIII. Kerület 20
2016-05-28 Csúcshegyi Túranap éjjel 19/11 Kimarad
2016-05-29 KTF – Kamaraerdő és a Tétényi-fennsík 20/10/ KTF Trail 20/10 (Előnevezés!) Kimarad
2016-05-29 Tour de Békás gyalogos 11/8 Kimarad
2016-06-04 Buda Barlangjai 40/30/15/5 Családi séta Kimarad
2016-06-10 Éjszakai dolomitok 22/14/8 8-as talán
2016-06-12 Naplás 40/30/20/8
2016-06-12 Barangoló Hegyvidék (helytörténeti teljesítménytúra) Kimarad
2016-06-18 Határjárás – Németh László emléktúra – 45/27-Rómaifürdő/27-Hűvösvölgy/17/10
2016-06-18 Séta az éjszakában 12É (Péterhalmi-erdő)
2016-06-19 Együtt a Magyar Családokért! Teljesítménytúra a Budai-hegységben 12/4 (Csillebérc)
2016-06-24 Lépj ki Normafáról éjjel 10,5/6 (péntek éjszakai)
2016-06-25 Masni Éjjel 14/7 Kimarad
2016-06-26 Buda Határán 50/25A/25B/10 Kimarad
2016-07-01 Merzse-mocsár éjszakai 20/10 (péntek éjszakai)
2016-07-02 Csúcshegy körül 11/7
2016-07-03 Mount Everest túrasorozat – Budapest, Hősök Tere Kimarad
2016-07-03 Kálvária járás a Budai-hegységben (Előnevezés!)
2016-07-09 Kakukkhegy Éjjel 16/9 Kimarad
2016-07-10 Együtt a Magyar Családokért! Teljesítménytúra a Budai-hegységben 20/15/9/5 (Hűvösvölgy) Kimarad
2016-07-24 A Napra várva 18 (Budai-hg.)
2016-07-30 Budai tájakon 30/15 Kimarad

 

Triatlon menetrend

Végre volt egy kis időm és akkor már rávettem magamat, hogy megalkossam az az idei versenybeosztásomat.

Méltó kezdés több okból is:
A) eddig is kerestem valami témát, amivel a blogot újra eléleszthetem és itt a tökéletes alkalom
B) át kell gondolnom, hogy milyen versenyekre megyek el. Melyek azok, amik megfelelnek a céljaimnak és melyek azok amik ellene mennek.

1422448_1228792257165465_5203437458770647716_n

Természetesen a verseny amit célként tűztem ki idénre az nagyatádi ironman és eköré építem fel a többit. Előtte pár sprint, olimpiai és féltáv azért, hogy legyen hol gyakorolni a depózást, a versenyzést. Nagyatád utána levezetésként ha jó formában vagyok, akkor jöhet ami éppen szimpatikus lesz. Ez alapján a triatlon versenyeim a 2016-os évre:

2016-05-21 FIND YOUR LIMITS TRI SERIES – Olimpiai táv vagy
XXV. Tisza Triatlon – Klubcsapat Országos Bajnokság
2016-05-29 extremeMan 51.50 Velence Rövid Távú Amatőr Kupa
(erős kérdőjellel – az előzőt és következőt túl közelinek érzem)
2016-06-05 Keszthely Triatlon Középtávú Országos Bajnokság
2016-06-26 eXtremeMan 113 Középtávú Amatőr Kupa
2016-07-09 Vasi Vasember Rövid Távú Triatlon Országos Bajnokság
2016-07-30 eXtremeMan Nagyatád 2016 Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokság
2016-08-27 FIND YOUR LIMITS TRI SERIES Középtáv Kiemelt Amatőr Kupa
(kérdőjellel, szerintem kicsit drága)
2016-09-10 Balatonman Triatlon Fesztivál Közép és Hosszútávú Kiemelt Amatőr Kupa

 

Gotcha!

“Doctor…
.. you are not the only
person who ever lost someone.
It’s the story of everybody.
Get over it.
Beat it.
Break free.
Doctor, it’s time.
Get up, off your arse…
.. and win!”

Suhanj6!

suhanj6

Már nem is emlékszem, hogy idén hogyan és honnan jött az ötlet de egy a lényeg: Priszcillával beneveztünk a Suhanj6! jótékonysági futásra. Az Extreminate csapat ismét összeállt :)

6 óra futás volt a terv vasárnap hajnalra 1 órás váltásokkal. Priszci 1 órát fut, én egyet és így tovább ameddig reggel 6-ot nem mutat a vekker.

A szombati napot ennek megfelelően nem akartam túltolni, de sikerült – valamiért az a nagyszerű ötlet volt a fejemben, hogy felmegyek Fagyoskatonához, legurulok Pilismarót irányába begyűjtve két geoládát majd lazán elgurulok Szigetmonostorra. Sajnos ezt a tervet egy kis defekt keresztülhúzta – gumicsere, feltoltam 4-5 barra nagynehezen a kereket és óvatosan hazagurultam, mondanom sem kell az alacsony nyomás miatt átlagosnál fárasztóbb formában. Azt terveztem, hogy délután 4-re kiérek a Szentendrei szigetre és ott kifeszítem a függőágyamat és alszom, na hát ebből semmi sem lett. Na de annyi baj legyen – hozott anyagból kell dolgozni :) Még azért így is törtem a fejemet, hogy kibringázok újra felfújt kerekekkel Szigetmonostorba de végül úgy döntöttem, hogy inkább tartalékolom azt az energiát a versenyre és okosabb leszek.

Kb fél 11 körül érkeztünk meg a versenyközpontba. Gyors rajtcsomagátvétel, majd kerestünk egy kellemes kis helyet ahova le lehet telepedni. Végül a bázisunk kb pont a váltózónával szemben a célkaputól 10 méterre volt két fa között kifeszítve :) Tökéletes pihenőhely, ahonnan lehet szurkolni a másiknak és még a váltáshoz sem kell sokat közlekedni.

Egy perces csend Lukács Bélaért!

Priszcilla kezdi a futást. Ameddig ő futkorászik, én felváltva a pálya mellől szurkolók neki és az ismerősöknek, helyezkedem el az ágyamba pihentetni magam egy kicsit.

Hajnali 1 óra 12 perckor kezdődik az én etapom. Kellemesen elviselhető már a hőmérséklet – ezerszer jobb mint nap közben tűző napon és 35 fokban. 5:45-5:55-ös ezrekkel kezdem és magam is meglepődök. Sokkal rosszabbra számítottam. Bár a pulzusom magas, még mindig nagyrészt az aerob intenzív zónámban vagyok. Elég eseménytelenül telik és az eredeti 5 körnél váltás is pont “kényelmesen” belefért a saját 1 órámba :)

Jön 1 óra pihenés amit próbálok minél jobban kihasználni. Megeszek 1-2 banánt, egy csokit és elfogyasztok majdnem fél liter vizet. Kis kényelembe helyezkedés a függőágyon és pillanatok alatt vége a pihenésre szánt 1 órámnak. Kezdődhet a második órám egy kicsit még magasabb pulzussal. Azért már érzem magamon, hogy egyáltalán nem vagyok friss – érzem magamon az elmúlt napok edzéseit és hosszabb gurulásait.

Hogy teljesen őszinte legyek magammal és veletek, a felénél már elgondolkodtam rajta, hogy milyen egyszerű is lenne azt mondani, hogy begörcsölt a lábam. Milyen egyszerű is lenne egy könnyebb megoldást választani… DE NEM! Futottam tovább és teljesítettem a penzumomat, néha néha ráhajrázva 1-1 ismerősre akit láttam, néha beállva egy kellemes tempót diktáló futótárs mögé. Ilyen formában magammal küzdve telt el extra lassan de biztosan a második órám. 1 óra 1 perc alatt végeztem a második 5 körrel, azaz csak 2 perccel lett rosszabb a 10 kilométerem mint az első felvonásban volt.

És ekkor jöhetett a neheze… Priszci első körében többet futott mint egy óra, valamikor vissza kellett nyerje ezt az időt, ezért nekem már csak ~40 percem maradt rápihenni az utolsó váltásra. Második banán, legalább 1 liter víz, 1 sótabletta és a müzli az első 10 percben elfogyasztva vagy 30 perc lustulás ameddig el nem jön az én időm.

Fájdalmasan kezdődött! Nagyon fájdalmasan. Tudtam, hogy ha az előző 2 váltást végig tudtam csinálni 160-170-es pulzus között, akkor ez is menni fog, de biztos voltam egy dologban: ha meg is lesz, nem fog jól esni. Számoltam a köröket és próbáltam kitartani mindig keresve valami fogódzót az agyamnak. Volt amikor 2 és 3 hatványainak a számolásával szórakoztattam magamat, volt amikor kerekesszékes versenyzőtársak beszélgetését figyeltem, volt amikor egy baráttal beszélgettük végig az utolsó körét – ő végez, többet már nem csinál.

~20 perc van már csak hátra. Ez azt jelenti, hogy a 6:10-es ezreimmel kicsit több mint 3 kört tudok futni. Nosza rajta! Érzem magamban, hogy van még annyi tartalékom hogy végig tudom csinálni és tudom azt is, hogy utána már nem sok mindenre lesz erőm, csak maximum beülni a kocsiba. Még 1 kör teljesítve. Megkapom Priszcitől a homokkal töltött lufit, jelezni hogy hol voltam amikor megfújták a dudát és futok tovább. 10 perc… Fáj mindenem. 2 perc… célkaput utolsó alkalommal is átlépem, csippan a chip és megyek tovább. Dudaszó! 9.4 kilinél dobom el a pozíciót jelző kis lufit. Gondolkodom rajta, hogy visszafussak a célterületre, hogy minél hamarabb vége legyen az egésznek de 10 méter kocogás után úgy döntök, nem kell nekem ennyire sietni.

Visszafele sétálok és csak annyit tudok mondani, hogy Auuu! Elfáradtam, érzem a combjaimat és a lábaimat, már nincs kedvem többet futni. De érzek mellette más dolgokat is:

  • Bár már a második váltás elejétől választhattam volna a könnyebb megoldást, de nem tettem. Nagy akaraterőről tettem tanúbizonyságot magamnak és most lettem 100%-osan biztos abban, hogy ha elhatározom magam, akkor ki tudok tartani és jövőre meg tudom csinálni az IM-et.
  • 3 óra alatt 29.4-et futottam ami elég közel van a 6 perces ezrekhez -> 2 óra alatti félmaratont tudnék futni jó eséllyel. Ráedzve a maratont is meg tudnám csinálni 2 hónapon belül.
  • De a legfontosabb: akkor és ott a maximumot hoztam ki magamból és legyőztem a legnagyobb ellenségemet, magamat :)

Hogy hogyan tovább? Kezdetnek kipihenem magam, mert most így érzem a lábaimat:


iWRhy9w

Specialized Balaton-felvidék országúti maraton

Az egész valahogy azzal kezdődött, hogy Dávid kitalálta, hogy mi lenne ha lemennénk erre a versenyre. Nógattak és nógattak és végül igent mondtam rá :)

It will be fun they said!

nyitokep_outimaraton-1024x611

Péntek és szombaton még hőségriadóval riogattak minket, pedig mindkét este majd megfagytunk (ki a franc vinne ugyebár hosszút a Balatonra), vasárnap pedig már záporozó esőben mentünk ki a rajt területére. Egy gyors szerelés, csapattárs megkeresése – rajtszám felkerül a szélkabát hátára és már állunk is be a rajthoz és pár perc várakozás után kezdődhetett a lassú rajt. Előre mentem megkeresni az egyik Polythlonos leányzót, majd előzgettem még egy keveset. Mindig találtam valakit, akinek a biciklikezelésétől ezért vagy azért tartottam egy kicsit. A legegyszerűbb megoldást választottam: megelőztem őket :D

Még abban a hitben, hogy a lassú rajt el sem kezdődött előzgettem felfele a csopaki emelkedőn, majd amikor azt láttam hogy mindenki távolodik realizáltam hogy valószínűleg már rég meglépték az indítást. “Kellemesen” magas pulzussal kezdődhetett az üldözés. A játék az volt, hogy találjak egy olyan embert aki kb az én tempómban megy és be tudok állni mögé. Miután ráfordultunk a Nagyvázsonyt és Veszprémet összekötő útra, végre kiélvezhettük a hátszelet. Relatív könnyű volt ebben összeszedni 10 embert, akikkel már vonatozva tudtuk egymás útját megkönnyíteni.

Mencshelyi lejtő -> Ó basszus, rossz tudni hogy ami most 70-es max sebességet jelentett, azt visszafele is meg kell mászni :D

Hogy ne legyen minden tökéletes azért kisütött közben a nap, ami annyira nem esett jól, lévén esős versenyre készültem. Meleg ruházat, úgy öltöztem és nem tudtam eltenni a szélmellényt – mindegy hozott anyagból kell dolgozni, ebből kell kihozni a legjobbat :) Lassan és biztosan alakult a kis bolyunk is lendületből vettük a dombidombikat.

Innen jött a neheze. A visszafordító és az eddigi kellemes hátszél párosa brutál erős szembeszelet jelentett már. Próbáltam volna vezetni egy ideig, de vicces módon az lett a vége, hogy nem zárkózott fel senki, úgy tűnik mindenki tartalékolt a következő mászásra. Sebaj, visszamentem akkor már “pihenni” én is. Sajnos Zánkánál egy idiótának sikerült bukást előidézni – jobb oldalról egy pasi minden körültekintés nélkül kb a mezőnyön keresztül akart elindulni és ez annyira kibillentette a kettővel mellettem lévőt, hogy tanyált egy hatalmasat. Szerencsénk volt, mert a mellettem lévő is éppen, hogy meg tudta tartani magát és én is reflexből balra húztam. Amikor visszanéztem akkor még senki sem esett keresztül a fekvő srácon -> talán egyedül megúszta.

Tagyon és Mencshely közötti emelkedő – Tagyon elegünk volt már belőle (haha). Jól mutatta fáradtságomat ez a szóvicc, amit már akkor sem értékeltek :D Viszont magam is meglepődtem, hogy milyen jó tempóban másztam meg a hegyet. Nyilván előztek közben, de igazából a 20-30 fős bolyból megúsztam azzal, hogy 4-5 ember került elém. És kezdődött a fájdalmas rész:
– Magas pulzus
– Szétesett boly
– Szembeszél

Aki gyorsabb volt nálam, az jóval elém került, aki lassabb, az sokkal mögöttem volt. Az emelkedők és lejtők egyedül az előző dombok intenzitását megérezve már nem voltak annyira szórakoztatóak. Próbálok felzárkózni azokhoz, akik az emelkedőn előztek meg de kevés sikerrel. Lábaim elsavasodva Érzem hogy nem sok tartalék van bennem így hát inkább a biztosra játszom és visszaveszek kicsit. Hogy elvonjam kicsit a figyelmemet a hátralévő kilométerekről és a lassan már leszakadni akaró lábakról (Shut up legs!), az este hallgatott zenét dúdolgatom (NSFW):



Még egy utolsó emelkedő Dörgicsénél és jöhet szép lassan a kiérdemelt sík és lejtős szakasz. Egy utolsó kis hegyecske, egy utolsó utolért kis csapatocska akikhez be tudok állni 2-3 percre. Egy éles kanyar jobbra és jön a befutó sprint… bent vagyok! Köszönöm szépen, lábamat kérlek amputáljátok, akkor legalább nem érzem őket. Nekem itt végem!

Hivatalosan 3 óra 9 perc x másodperc alatt teljesítettem a kört. Kb 30.3-as átlagot mentem amivel kezdésként, tekintve hogy ~1200 méter emelés volt a pályában, egész elégedett vagyok. Úgy érzem jelenlegi edzettségi szintemhez képest a maximumot hoztam ki magamból :) Ennél sokkal többet most nem tudnék, több lazázással meg én nem tudnék kibékülni magammal.

Úgy érzem még le lehetne ebből az időből faragni 30 percet és arra jutottam, hogy jövőre is el akarok jönni erre a versenyre :) Ki akarom próbálni, hogy a szerintem reálisan lefaragható 30 percből egy év alatt mennyi jön össze. Eldöntöttem, kicsit gonosz volt ez a pálya és pont ezért tetszett! (tipikus én)

Straván:

Az út maga a cél – avagy gondolataim az Extrememan mottójáról

Extrememan mottójáról szeretnék írni. Hogy nekem ez mit jelent. Volt pár nappal ezelőtt egy beszélgetésem és indukálta ezt, hogy elmondjam hogy én mit látok bele, hogyan értelmezzem.

Olyan kritikákat kaptam mint, hogy miért nem készülök fel egy féltávra először normálisan, mielőtt teljes távot akarok csinálni vagy hogy miért nem fogyok le hamarabb rendesen. Megkaptam, hogy okkal ment ki a bokám és hogy teljesítménykényszeres vagyok. Ezek mindegyike akár egy teljes posztot kitehetne, annyira rettentő féligazság, de én inkább arról szeretnék beszélni, hogy nem egyetlen út létezik ami Rómába vezet.


995-sivatagi-ut

Az út maga a cél: nekem ebben benne van az, hogy hibázok. Hogy megküzdök magammal, a távval és az idővel. Sajnos az is benne van, hogy esetleg lesérülők és próbálok felépülni belőle. Benne van, hogy megállok, hogy teszek egy kitérőt vagy csak átgondolom, hogy kell-e nekem sietni.

Tudom, hogy nem egy “út” létezik és nem mindenki az én utamat kell járja. Másnak más úton mást kell tanulnia. Nem tudom, hogy mi történik a háttérben és mi történik a magánéletében, munkájában, etc. Lehet, hogy a legjobbat hozza a ki a körülményekből és szeretném inkább így nézni a körülöttem lévők cselekedeteit. Nem tudhatom, hogy miért kanyarodik el valahol vagy miért áll meg. Ő a saját útját járja, én az enyémet és mind a ketten elérkezünk egyszer a célunkhoz (erről majd lesz egy külön bejegyzés), de mindenképpen jobbak leszünk általa remélhetőleg fizikálisan és mentálisan is :)

Nem egy az utunk, de ez nem baj, csak az a fontos hogy járjuk és tiszteljük azokat akik ugyanígy rajta vannak, még ha más ösvényen is mennek :)

Nem adom fel!



Most, hogy letudtuk a kötelező zenés köröket, jöjjön a mondanivalóm – úgy is éppen kezd aktuális lenni Nagyatád miatt :)

Egy hete olvastam facebookon egy posztot és elgondolkodtatott:


„Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót. Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.
Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez ez én tehetségem.”

Benedek Tibor- háromszoros olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok, BEK- és LEN-kupa-, valamint háromszoros Bajnokok Ligája-győztes, tízszeres olasz és magyar bajnok vízilabdázó, 2013-tól a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya

10940589_1049988581693943_6148952820958180666_n

Nem vagyok különösen jó futó, úszásból rengeteg tanulnivalóm lenne, kerékpáron is lenne még hova javulni, gyorsulni. DE NEM ADOM FEL!

Egy dologban vagyok jó, az újra kezdésben. Ezt fogom tenni most is! Nem adom fel és újra kezdem, hogy 1 év múlva most már tényleg ott állhassak a Gékényesi tó partján :)

Úgy is mondhatnám T-370