20. nap – Do you even lift?

Ha már úgy alakult, hogy Priszcilla csak szombaton ért rá túrázni, úgy döntöttem hát, hogy maximálisan kihasználom a napot :)

Ez kezdődött egy kellemes kis gyalogtúrával. A túra elején már ismerős környéken barangoltunk: Hüvösvölgy, Fazekas-hegyi kilátó, Hüvösvölgyi Nagyrét, Kaán Károly kilátó és Erzsébet kilátó. A kilátók felfűzésével az emelés 90%-át gyakorlatilag meg is tettük így jöhetett a lefele része a túrának, melyet én új útvonalak felfedezésére szántam. Széchenyihegyi adótorony megkerülése után egy gyönyörű flórájú fennsíkon barangolhattunk és egy DH pályára lelve jutottunk le Farkasrétre.

Innen lefele már sok kihívást nem tartalmazott a túra, gyakorlatilag csak lefele kellett gyalogolni a végtelennek tűnő Farkasréti temető mellett. Bár első alkalom, hogy erre járok, rögtön kiszúrtam a lényeget: jó hosszú emelkedő – bringával tökéletes lesz párszor :D Vissza a BAH csomópontra már kellemesen fáradtan érkeztünk és úgy vettem észre mindenki meg volt elégedve a túrával :) Ennek örömére jövő héten másfele vesszük hasonló túra keretében az irányt.

Stiff_Leg_Barbell_Deadlift

Amennyire gyaloglós volt a reggel, annyira egy helyben álldogálásról szólt a délután. Szigligeti Attila barbell képzésén vettem részt, ahol most a deadliftet tanultuk. Nem annyira egyszerű, de cserébe nagyszerű gyakorlat. Sikerült megtanulni a helyes végrehajtást és az egy ismétléses maxot is kimértük 110 kilóra. Már csak azon kell elgondolkodjak, hogy most vagy később lesz-e értelme beépíteni az edzéstervbe, illetve hogy milyen formában lehet profitálni belőle a triatlon térfélen :) Mindenesetre it was fun!

19. nap – Mindennapi hegyünket add meg nekünk ma!

Ha már reggel nem sikerült az elhúzódó álomkor miatt eljutni a Coffee Ridera, hát munka után gondoltam egyet és megnéztem magamnak az útvonalat és ennek köszönhetően találtam egy új kihívást, amely Nyereg utca névre hallgat.

Tökéletes időben jött szembe velem és alázatra tanított. Már-már azt hittem kezdek gyorsulni bicajon és talán a mászási technikám is javult kicsit de ez az utca most bekapott, megcsócsált és egészben kiköpött :D Konkrétan többet kellett tolnom a bicajt mint amennyit a nyeregben tudtam lenni és néha a tolása sem volt egyszerű. Egy olyan kihívás ez, amelyik valószínűleg évekig le fog foglalni ha az a célom, hogy egyszer lábletétel nélkül felmásszak a tetejére :) Valahogy mindig megtalálom magamnak a legjobb időben ezeket a challengeket. Amikor nagyon bénának érzem magam, sikeres visszajelzéseket kapok, amikor jónak érzem magam, akkor egy kihívás térít észhez :)

Jakab-hegy

Tökéletes helyen van – munkahelyemtől alig 300-400 méterre és remélhetőleg még egy jó ideig így lesz ez (értsd sokáig ott fogok dolgozni). A terv, hogy hetente egyszer időt tudok szakítani egy próbára :) Mellesleg közzel van a Hármashatár-hegy és a Coffee Ride kellemes kis örültségét is ültetett a fejembe – egyszer muszáj lesz ötször megmászni a HHH-t. De ez még várat magára, ehhez még kicsi vagyok.

18. nap – triabell :)

Bármely két pont között találok olyan útvonalat, ami egy hegyen keresztül vezet :) Mostanában ennek a rövid kis mottónak a jegyében igyekeztem beszúrni legalább egy Várat és Citadellát, ha éppen ráértem és bellre mentem de ezt most egy fokkal sikerült tovább vinni.

kettletri_2

Úgy alakult, hogy Gyula úszást írt fel reggelire, de nekem inkább munka után jutott időm rá. Leúsztam a magam kellemes kis 35 perc visszarázódó folyamatosát. A többi jobb és kevésbé jobb úszót figyelve újra rám jött, hogy meg akarok tanulni szépen, kecsesen és gyorsan úszni. Nem tudom, hogy mibe fog ez nekem kerülni (valószínűleg sok nagyon korai kelésbe) de ha fene fenét eszik, egyszer akkor is sikerülni fog.

Ezek után ráérősen a Vár és Citadella felé vettem az irányt. Igazából annyira éreztem magamban az energiát, hogy a Gellért-hegy tetején komolyan elgondolkodtam rajta, hogy ismét lemegyek a lábához és újra megmászom. Mikor ezzel megvoltam, egy kellemes kis kettlebell következett, ahol a kihívás kedvéért a 2×16-os helyett 2×20-as bellel kezdtük el az edzést. Természetesen gyorsan leszívott minket, de legalább az a pár kör amit végig tudtunk csinálni, ismét erősített bennünket :)

Mindent összevetve marha jó volt így ez a nap. Lehet, hogy még többször megjátszom ezt a kombinációt :)

17. nap – Újra a rögös úton

Reggelre beterveztem egy Coffee Ride-ot de az álomkor még mindig tart, 8-kor éppen hogy magamhoz tudtam térni.

Szerencsére a délután sokkal sikeresebben folytatódott: lassú visszaszokás a futáshoz. Már kettő infopark kör volt soron, ami 5.4 kilométert jelentett és amit egész jól bírt a bokám. Némi érzékenység, de semmi komoly fájdalom. Két hét múlva Vasi Vasember 10 km futással és ez nem is tűnik lehetetlennek :)

16. nap – Kettlebell

Az eredeti terv szerint korán keltem volna egy Hármashatár-hegy mászás ürügyén, de sajnos ebből semmi sem lett :( Mostanában sajnos végtelen mennyiségű alvás sem elég…. Fronthatás vagy szimplán csak a sok edzés újból hatása, azt nem tudhatom, de engem meglehetősen zavar…

Ettől eltekintve elég nyugodtan és eseménytelenül telt a napom. Lezárásként azért elmentem kettlebellezni (szokásos moving target complex) és odafele menet a mostanában szokássá vált Vár és Citadella kört iktattam útba.

15. nap – Újra a mélyvízben

Bár múlt héten már elmentem úszkálni magamban, az igazi tesztet nekem a hétfői közös edzés jelentette. Itt tudtam igazán kipróbálni azt, hogy vajon mennyivel lettem lassabb és mennyivel romlott a formám – az itt kapott visszajelzések nekem megbízhatóbbak mint amit az úszásomról a fejemben gondolok :)

00_melyviz

Magam is meglepődtem rajta, de egész pozitív visszajelzéseket kaptam. Ez azzal kezdődött, hogy reggel úszás előtt megkérdezték, hogy mennyit fogytam mióta nem láttak, ami azért volt nekem meglepő, mert az utóbbi időben mióta alig tudtam edzeni, szinte csak stagnált a súlyom – coool :D Tudom, csináljak magamról rendszeresen képeket. Tervbe van véve, de a kivitelezés még várat magára.

A második meglepetést az okozta, hogy egész jó tempóban tudtam tartani a többiekkel a sebességet. Technikám csak kicsit esett szét, bokám kicsit érzékeny volt, de mindent összevetve szerintem egész faszán ment. A végén még meg is jegyezték a másik gyorsabb sávból, hogy látványosan javult a technikám :D (meg megzsaroltak, hogy ha jövőre nem kerülök át a gyorsabb sávba, akkor elveszik a bringámat).

challenge-accepted

13. nap – Pilis Classic

Pénteken gondoltam egy nagyot és mivel az úszást csak nagyon későn tudtam volna megoldani, hát áttoltam szombatra.

Hogy miért is nagyot gondolás ez? Mert délutánra már terveztünk egy Pilis Classic kört és természetesen úszni is bringával szerettem volna menni. Úszás után bringa, csak a mozgásváltás gyakorlására :)

Úszás:
Újra lehetőségem volt tesztelni magam és szerintem meglepően jó eredménnyel mentem át ezen a teszten. Csak az első 100-200 méternél éreztem a bokámban enyhe fájdalmat, de utána az is elmúlt. A 20 perc folyamatos úszás is meglepően jól ment – nem gondoltam volna, hogy a pontosan 5 hét kihagyást ilyen egyszerűen “megúszom” (haha) :).

De a nap neheze csak ezek után következett.

Pilis Classic:

Mivel a találkozó csak 14:00-kor a többiekkel, így hát ráértem és a nehezebb megoldást választottam, a régi rutin szerint betekerést Pestre :) Igazából annyira ráértem, hogy még egy kis kitérőt is tettem a Budai vár körül, hogy ne érjek oda túl hamar.

A túra azonnal érdekesen kezdődött – brutális szembe széllel, amivel valahogy elvitorláztunk Szentendrére. Legyen elég annyi, hogy ez már alapból rányomta a bélyegét a tekerésre. Mivel tudtam, hogy hosszú lesz a tekerés, próbáltam eltalálni azt a vékony vonalat, amivel már komoly edzésértéke van a bringázásnak, de marad mellette elég energiám ahhoz, hogy végigmenjek :)

Paprétet már nem éreztem annyira nehéznek – de valószínűleg ebben sokat segített az, hogy nem Lacival próbáltam versenyezni. (Ejnye, nem kicsit megalázó úgy megelőzni, hogy kaptunk 1 perc előnyt is!). Saját tempómban másztam meg 170-175 körüli pulzussal, ami így utólag nézve tökéletesnek bizonyult. Miután Pilisszentlászlónál elbúcsúztunk Lacitól, mind a hárman Pilisszentkereszt felé vettük az utunkat. Másodszorra már ez az út is meglepően gyorsan elrepült, de lehet, hogy csak az idő szépítette meg az emlékeimet.



Az igazi móka Pilisszentkereszt felett kezdődött. Bár nem volt már onnan túl sok méter hátra, mégis itt sikerült összeszedni egy enyhe eléhezést és dekoncentrációt. Már-már annyira KO-nak érzetem magam, hogy elgondolkodtam rajta, hogy bemondom az unalmast és egyenesen haza indulok. Szerencsére a tetőn benyomott két banántól sikerült újult erőre kapni. Hogy a megemelkedett vércukorszínt vagy a placebo hatás segített-e, azt máig nem tudom, de segített felmászni Pilisszántóhoz, legurulni Pilisvörösvárra és a Csobánkai emelkedőt is megúsztam a görcs határán. Szerencsére 4-5 perc után újra menetképes voltam és akkor lendületet kaptam, hogy hazafele amint megláttam a hévet, rögtön versenyt kiáltottam :D

10458852_10152682172583296_2616263778208822775_n

Szerencsére a srácok is benne voltak a játékban. Maradt bennük annyi energia is, hogy nyomtunk Budakalászról kifele egy táblasprintet (bocsi Dávid :D) és a hévet is megelőztük még a piros lámpák betartásával is. Ennek a kellemes kis játéknak és a megelőző ~1500 méter emelésnek köszönhetően nulla energiával érkeztünk vissza a kezdőpontunkra :)

That’s all folks! Akkora örültségnek tűnt, hogy meg kell még párszor ismételnem edzettebben, felkészültebben :)

11. nap – Hajnalok hajnala ride

Megvan egy varázsa annak, amikor az ember 9-re úgy ér be a munkába, hogy egyszerre fáradt el annyira, hogy alig tud járni és egyszerre töltődött fel egész napra kitartó energiával.

Úgy alakult, hogy délután volt egy meetingem és lehetetlenség lett volna közte és a kettlebell edzésem között végigmenni a Gyula által előírt útvonalon, így hát gondoltam egy merészet és hajnalok hajnalára tettem az edzést és ez ritka jó választásnak tűnt :) Igaz először a 4 órás ébredés nem esett valami jól, de összeszedtem minden akaraterőmet, benyomtam a fejembe a kedvenc zenéimet és mehetett a pedálozás. Egy és negyed óra múlva már bent is voltam az Árpád hídnál és majdnem egy órára rá ilyen kellemes kilátásban lehetett részem Pilisszentkereszt és Pilisszántó között :)

10440801_10152675810093296_4815797845645068648_n

Ha a hegyek nem lettek volna elegek, minden maradék energiámat elhasználhattam arra, hogy a HÉV-vel versenyezzek :) Amit másfél éve a Margit hídnál értem utol, most már a Filatorigátnál sikerült. Ráadásul ezt a piros lámpák normális betartásával sikerült – igaz ez 35-45 km/órás sprinteket jelentett köztük :)

A nap méltó megkoronázása volt az is, hogy kettlebell előtt nem szerettem volna unatkozni és az odaútba közbeiktattam a Budai Várat és a Citadellát is.

Most viszont jöjjön a jól megérdemelt pihenés! Mint tudjuk, a regeneráció ugyanolyan fontos, mint maga az edzés :)

ec0746c312131cc268bfcd316a7335bd