5. nap – Zsíros deszka 30 és flow a túrázásban

10-en gondolkodtam, 20-ra vágytam de végül 30 lett :) Maradhat?

Zsíros deszka 30

A múltheti kistarcsai túra után kacérkodtam már a Zsíros Deszka 20-as távjával. Szombat reggelre oda jutottam, hogy “mindennek tudok ellenállni, csak a kísértésnek nem” és 30-on indulok. Ha nem érzem magam jól magam, akkor maximum valahol kiszállok és szólók a szervezőknek, hogy ne várjanak. Ha jól sikerül, akkor pedig örülök neki.

ZsirosDeszka_302

Őszintén szólva nekem a túra legnehezebb részét az jelentette, hogy az előző esti barátokkal sörözés és borozás után időben fel tudjak kelni :). Enyhe másnapossággal indultam neki alig 4-5 óra alvás után a túrának. Bemelegítésként Normafáról sétáltam le a Csillebérci gyerektáborhoz mert nem volt türelmem a 21-es buszra várni. A nevezés meglehetősen gyorsan lezajlott és meg is kaptam az itineremet pillanatok alatt.

Láttam magam előtt egy kisebb baráti csoportot és egy ideig velük tartottam. Tündér szikláig emiatt nem túl sokat kellett gondolkodnom az útvonalon és kellemes tempót is diktáltak. Sajnos ők néha-néha belekocogtak én pedig nem, szép lassan lemaradoztam tőlük.

10684314_1531485987069832_1593613133_n

Szépjuhásznétól már egyedül mentem tovább részben ismert útvonalon. Kis-Hárs-hegyről az Árpád-kilátóig lesétálva teljesen új terepet fedeztem fel olyan utcákkal, melyeket öröm lenni bringával meghódítani. Ha nem voltak 20 százalékosok, akkor egy sem :) Eddig sikerült az eltévelyedéseket is a minimálisan tartani: maximum fél kilométert tehettem bele. Az Apáthy-szikla formájában megtaláltam a túra egyik legszebb helyét és innen elfele menet még véletlen egy geoládát is felfedeztem. Benéztem egy résbe, hogy milyen jó lenne rejtésre, erre nem megelőztek :D?

Ekkor tartottam 10 kilométer körül és értem vissza kicsit ismerős terepre. A kéktúra útvonalát kellett követni Virágos-nyeregig ennek minden előnyével és hátrányával. Előnyként cseppet sem kellett gondolkodni a merre tovább kérdésen-hátrányként pedig felidéződött az egyik utált ereszkedés. Pecsét begyűjtése után ismét abban a szerencsében volt részem, hogy ismerős útvonalon kellett haladni. A Kitörés 25 utolsó pár kilométere is erre vezetett az ellenkező irodába, csak akkor ezerszer több sárral. Akkor azt hittem, hogy csak a sár és jég miatt volt szívás felmászni az Újlaki-hegyre de kiderült, hogy ez az ereszkedés száraz időben is nehéz.

Innen már a Hűvösvölgyig tartó szakasz gyerekjáték volt – csak egy enyhe eléhezés nehezítette a napomat, melyet sajtos-tejfölős lángossal próbáltam ellensúlyozni. Napi jótéteményemet a Kis-hárs-hegyen útba igazított terepfutónő képében tudtam le és rendületlenül mentem tovább visszafele. Szépjuhásznétól ismert környéket tartogatott nekem az út vészes emelkedők vagy ereszkedések nélkül. Makossmáriánál az utolsó ellenőrzőpontot érintve visszafordulhattam a KFKI-nek. Miután ellenálltam a kísértésnek, hogy két megállót nem busszal tegyek meg és ne közelebbi bejáratát használjam a gyerektábornak (igen, gyarló emberből vagyok), vissza is értem a kezdőponthoz és átvehettem a jól megérdemelt kitűzőmet:

10654980_283130105218444_55607717_n

Mivel pont nem értem el buszt, így hát várt egy kis levezetés is rám Normafáig és ezzel 35 km körül zártam a napot:

A túra hossza nekem most pont tökéletes volt és az útvonalt sem éreztem túl nehéznek vagy túl könnyűnek. Az itiner térkép oldala (lásd lentebb rákattintva) nekem adta magát (bár alapból jól tájékozódom), viszont a másik oldalát nézve tévedt el a futó leányzó. Pontőrök az ígért helyen és ígért időben voltak csokit osztogatva, szóval nincs mibe belekötnöm. Az ár/érték aránnyal meg vagyok elégedve :)

ZsirosDeszka_30

Gondolatok és a Flow:

Mostanában, hogy a flowról olvasok és sokat vagyok egyedül, rengeteg időm volt a gondolkodásra. Tegnapi nap például arra jöttem rá, hogy nekem a túrázás a flow keresésének egy nagyszerű eszköze és ehhez elég csak megnézni a jellemzőit:

-az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
-azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
-egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz)
-a szituáció feletti kontroll érzése

Mindig találhat (vagy csinálhat) az ember magának olyan túrát, ami a képességeivel összhangban van. Ha túl rövid a táv, hát megyünk egy hosszabbra. Nehezíthetjük azzal, hogy előző időnket akarjuk fél órával megjavítani de akár azzal is, hogy most belekocogunk. A lehetőségek száma majdnem végtelen, hogy hogyan tudjuk pont a képességeinkhez megfelelően alakítani a körülményeket.

-a tudat erős fókuszáltsága
-az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
-az időérzékelés torzulása
-a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
-az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja

Figyelünk a környezetünkre. Hogy hova lépünk amikor felfele és lefele küzdjük magunkat. Amikor éppen nem a terep jelent nehézséget akkor nagyszerűen el lehet gyönyörködni az erdő fáiban, a mező növényzetében. Amikor semmi ilyen nincs kéznél akkor ilyen gondolatokkal is el tudjuk magunkat szórakoztatni. Remélem nem kell tovább magyaráznom, hogy miért nagyszerű a túrázás a flowkeresésre :)

“Kötelező elemek”:

Reggeli: ——–
Ebéd: a frissítőpontokon kapott csokik, sajtos-tejfölös lángos, gyros tál
Vacsora: Főtt tojás, mozzarella sajt, zöldségek

Súly: nem mértem magam

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.