Kinizsi 100 – No no

Tegnap előtt végre újra futhattam és mint meditációm és magamba nézésem legjobb eszköze, volt időm gondolkodni is rengeteg témában. Eszmefuttatásom végeredményeképpen meghoztam egy döntés: Kinizsi 100-as tervem egy évvel elhalasztva.


20130530-135206

Nekem a nagyatádi Ironman és a K100 ugyanabban az évben elérhetetlen. Elérhetetlen, mert ha komolyan akarok készülni a Kinizsi 100-ra, akkor az szerintem annyi időt igénybe vevő és olyan hosszú túrákat igényelne, ami triatlonos pihenőnapjaimat teljesen semlegesítené. Márpedig mint tudjuk, nem csak az edzés a fontos, hanem hogy legyen mellette elég időnk regenerálódni.

Ennek megfelelően maradnak a rövid 20, maximum 30 kilométeres túrák és geoláda keresgélések. Igazán hosszú távon majd ráérek a későbbiekben is durvulni, talán már terepfutással egybekötve :)

Comments

comments

3 comments

  1. A 0. napnál írtad, hogy ha bármi gondolatunk van, írjuk le. Hát, nekem mostanra jutott eszembe pár, remélem, nem veszed rossznéven őket. Szerintem nagyon elaprózod az erődet, egy egész ménest próbálsz egy seggel megülni. Kettlebell, súlyzózás, úszás, bringa, futás, túra, meg még mit tudom én… és gondolom mindez napi min. 8 órás főállás mellett a maradék szabadidődben. Szerintem ettől csak túltolod, túlstresszelődsz, lesérülsz és elveszted a fókuszt. Inkább reseteld megint a számlálót és válassz egy-egy erő-, ill. állóképességi sportot, és koncentrálj azokra (pl. bell+futás), legyél jó bennük, és hagyd a francba a magaddal és az időddel szembeni irreális elvárásokat, leginkább a triatlont. Egyszerűsítsd le a (sport)életed. Az egészség és a jó közérzet adott lesz akkor is, ha akár csak 1-2 mozgásfajtát végzel, és megszabadulsz egy csomó pszichés ballaszttól.

    Ja, és a napi mérlegelésnek sincs értelme, hiszen 24 órán belül az ember súlya egy csomó tényezőtől függően változik, ez is csak plusz felesleges stressz. Elég szerintem a heti-kétheti mintavételezés. :)

    1. No way, hogy otthagyjam a triatlont – okkal választottam :) Az elaprózódás igaz, de dolgozok rajta. Pont ez a bejegyzés a tanúja annak, hogy ezen az elaprózódáson lehet segíteni és jó irányba előre mozdítani és nem kell túlaggódni. Szeretem a sok mozgásfajtát és sosem szerettem volna csak egynél vagy kettőnél kitartani. Versenysportoló már sosem leszek és nem is kifejezetten célom, hanem hogy jól érezzem magam és én ezt a triatlonban találtam meg és ebben szeretnék fejlődni és minél jobb lenni.

      Pszichés ballasztom pedig nincs – igazából ez a sok tennivaló segít többek között egyensúlyban maradni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.