Kitörés 25 és EMCS 5

Múlt hétvégén abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az edzési ciklusom újra a nehéz héthez érkezett el. Ez hétvégére hosszú futást jelentett ami lehetett igazán hosszú is és terep is :) Ha már reggel kb végtelen mennyiségű eső esett amikor kinéztem az ablakon és átfordultam a másik oldalamra aludni, akkor már úgy voltam a délutánnal, hogy összekötöm a kellemeset a kellemessel és elmegyek egy Budapest Kupás túrát futni.

Ha már a Budai Trappet átaludtam, akkor ez automatikusan a Kitörést jelentette arra az estére. A kellemes 25-ös távot néztem ki, mert időre (2 óra futás) és távra az tűnt ideálisnak. Kezdő- és végpontja is praktikus volt számomra.

Gyors busz a Batthyány térre, óra bekapcsol és indulás. Mire a nevezéshez értem, már kellemesen be is melegedtem és csak néztek rám, hogy nem-e fogok fázni visszatűrt felsővel, látszólag vékonyan öltözve :) Gyors nevezés után már ki is használhattam, hogy még 2-3 éve jártam ezen a túrán és egyébként is jó a helyismeretem -> magabiztosan indultam a jó irányba kellemes tempóval.
Kicsit féltem eredetileg a Diós ároktól, de amikor ráfordultam és elkezdtem felfele futni a János kórház mellett, akkor már tudtam hogy annyira nem kell tartanom tőle. Emelkedni az út és vele együtt a pulzusom is emelkedett, de egyik sem olyan drasztikusan, mint arra számítottam a 2 évvel ezelőtti emlékeim nyomán. A durva részeken belegyalogolva, de igazából elég eseménymentesen telt el az utam a Széchenyi emlékműig majd onnan Normafáig.
Innen jöhetett az izgalmasabb része, mert már terepre is kellett menni :)

12728565_591482457675527_1742424937_n

Nagyon hangulatos köd lepte el a tájat, de ez este lámpafénnyel pont azt jelentette, hogy maximális fényerőn 5 méterre láttam előre és így próbáltam megtippelni hogy hova lépjek. Utólag lekopogom, hogy jól tippeltem végig :) Szerencsére a tavaly előtti jeges csúszós utakat idén itt pont csak mérsékelten saras részek váltották le, ezért nyugodtan tudtam a Csacsi-rét felé ereszkedni egész kellemes tempóban. Vicces volt, hogy meg is jegyezték páran, hogy ők is szeretnének tudni így futni sárban… Én nem éreztem olyan hű de jónak magam, de való igaz hogy sokkal jobb volt a helyzet mint előtte egy héttel a Kevélyen és ez alig tűnt valaminek ahhoz képest. Túl magasan volt már az ingerküszöböm :) A Csacsi-rét utáni sárga szakasznak is a sár ellenére csak az volt a legnagyobb problémája, hogy single track és ha utolértem valakit akkor ők nehezen húzódtak félre, már ha egyáltalán észrevették hogy ott vagyok mögöttük. Libegőig fel nyugis volt az út, viszont a kilátó után jöhetett az ereszkedés és a fekete leves kezdete.

Mivel reggel rengetegen “futottak” a Balboán, ezért tudtam hogy némiképpen lehet itt haladni, de hogy milyen állapotokra számítsak, azt nem. Szépjuhásznéig bár köves volt a piros sáv, egész jól lehetett futni, de Szépjuhásznétól… Hát maradjunk annyiban hogy itt már a sár sem volt annyira kegyes és a kései indulás ellenére kezdtem utolérni a túrázok többségét és már nehéz volt előzni. A Koós Károly kilátó után szar köves ereszkedés a sárgán majd egész élvezhető, előzésekben bővelkedő szakasz a Hűvösvölgyig….



Folytattam volna az utamat a Vadaskerti-hegy felé, de sajnos 20-30 méter után be kellett látnom, hogy ezen már értelmetlen erőltetni a futást. Akkora volt a sár, hogy lazán beleragadtam és akkora volt a tömeg, hogy többet kellett volna elnézést kérnem hogy félrehúzódjanak, mint ahányszor nem. Ahogy számítottam rá, a Csúcs-hegy is szopás volt a meredek és most éppen sáros emelkedőjével, de legalább lefele gond nélkül lejutottam. Már csak egy kis saras panorámakör szakasz várt rám (nem irigyeltem azokat akik az elkövetkezendő pár napban vetődtek arra) és be is értem a 25-ös céljába.

Gyors oklevél átvétel és Budapest kupás pecsételés után el is indultam lefele a hegyről. Amikor leértem a buszvégállomáshoz és azt láttam, hogy még 40 perc mire indul a következő éjszakai busz, már inkább azt mondtam, hogy semmi kedvem várni és fagyoskodni, hanem inkább hazasétálok, szóval ezt is tettem :) Fél 12-re már otthon voltam és a jó hideg sörömet élvezhettem.




Következő nap miután már jól kialudtam magam, gondoltam behúzok egy könnyű Budapest Kupás pecsétet.

Az Együtt a magyar családokért csoport 5 kilométeres túrájára mentem el immáron egy kicsit jobban felkészülve, túrabottal a kezemben :) A kék sáv szokás szerint jól járható volt, erről a velem szembe futó emberek is tanúbizonyságot tettek (ugyanitt én <3 terepfutó lányok). A sárga sávtól picikét tartottam, mert előző éjszaka az volt a legnagyobb szívás, de szerencsére a kis napsütés és a túrabot által adott plusz kettő alátámasztási pont sokat segített. Egyszer sem vesztettem el az egyensúlyomat vagy kellett nagyon küzdenem, hanem gond nélkül értem vissza a kezdőpontra :)



Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.