Triatlon menetrend

Végre volt egy kis időm és akkor már rávettem magamat, hogy megalkossam az az idei versenybeosztásomat.

Méltó kezdés több okból is:
A) eddig is kerestem valami témát, amivel a blogot újra eléleszthetem és itt a tökéletes alkalom
B) át kell gondolnom, hogy milyen versenyekre megyek el. Melyek azok, amik megfelelnek a céljaimnak és melyek azok amik ellene mennek.

1422448_1228792257165465_5203437458770647716_n

Természetesen a verseny amit célként tűztem ki idénre az nagyatádi ironman és eköré építem fel a többit. Előtte pár sprint, olimpiai és féltáv azért, hogy legyen hol gyakorolni a depózást, a versenyzést. Nagyatád utána levezetésként ha jó formában vagyok, akkor jöhet ami éppen szimpatikus lesz. Ez alapján a triatlon versenyeim a 2016-os évre:

2016-05-21 FIND YOUR LIMITS TRI SERIES – Olimpiai táv vagy
XXV. Tisza Triatlon – Klubcsapat Országos Bajnokság
2016-05-29 extremeMan 51.50 Velence Rövid Távú Amatőr Kupa
(erős kérdőjellel – az előzőt és következőt túl közelinek érzem)
2016-06-05 Keszthely Triatlon Középtávú Országos Bajnokság
2016-06-26 eXtremeMan 113 Középtávú Amatőr Kupa
2016-07-09 Vasi Vasember Rövid Távú Triatlon Országos Bajnokság
2016-07-30 eXtremeMan Nagyatád 2016 Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokság
2016-08-27 FIND YOUR LIMITS TRI SERIES Középtáv Kiemelt Amatőr Kupa
(kérdőjellel, szerintem kicsit drága)
2016-09-10 Balatonman Triatlon Fesztivál Közép és Hosszútávú Kiemelt Amatőr Kupa

 

Specialized Balaton-felvidék országúti maraton

Az egész valahogy azzal kezdődött, hogy Dávid kitalálta, hogy mi lenne ha lemennénk erre a versenyre. Nógattak és nógattak és végül igent mondtam rá :)

It will be fun they said!

nyitokep_outimaraton-1024x611

Péntek és szombaton még hőségriadóval riogattak minket, pedig mindkét este majd megfagytunk (ki a franc vinne ugyebár hosszút a Balatonra), vasárnap pedig már záporozó esőben mentünk ki a rajt területére. Egy gyors szerelés, csapattárs megkeresése – rajtszám felkerül a szélkabát hátára és már állunk is be a rajthoz és pár perc várakozás után kezdődhetett a lassú rajt. Előre mentem megkeresni az egyik Polythlonos leányzót, majd előzgettem még egy keveset. Mindig találtam valakit, akinek a biciklikezelésétől ezért vagy azért tartottam egy kicsit. A legegyszerűbb megoldást választottam: megelőztem őket :D

Még abban a hitben, hogy a lassú rajt el sem kezdődött előzgettem felfele a csopaki emelkedőn, majd amikor azt láttam hogy mindenki távolodik realizáltam hogy valószínűleg már rég meglépték az indítást. “Kellemesen” magas pulzussal kezdődhetett az üldözés. A játék az volt, hogy találjak egy olyan embert aki kb az én tempómban megy és be tudok állni mögé. Miután ráfordultunk a Nagyvázsonyt és Veszprémet összekötő útra, végre kiélvezhettük a hátszelet. Relatív könnyű volt ebben összeszedni 10 embert, akikkel már vonatozva tudtuk egymás útját megkönnyíteni.

Mencshelyi lejtő -> Ó basszus, rossz tudni hogy ami most 70-es max sebességet jelentett, azt visszafele is meg kell mászni :D

Hogy ne legyen minden tökéletes azért kisütött közben a nap, ami annyira nem esett jól, lévén esős versenyre készültem. Meleg ruházat, úgy öltöztem és nem tudtam eltenni a szélmellényt – mindegy hozott anyagból kell dolgozni, ebből kell kihozni a legjobbat :) Lassan és biztosan alakult a kis bolyunk is lendületből vettük a dombidombikat.

Innen jött a neheze. A visszafordító és az eddigi kellemes hátszél párosa brutál erős szembeszelet jelentett már. Próbáltam volna vezetni egy ideig, de vicces módon az lett a vége, hogy nem zárkózott fel senki, úgy tűnik mindenki tartalékolt a következő mászásra. Sebaj, visszamentem akkor már “pihenni” én is. Sajnos Zánkánál egy idiótának sikerült bukást előidézni – jobb oldalról egy pasi minden körültekintés nélkül kb a mezőnyön keresztül akart elindulni és ez annyira kibillentette a kettővel mellettem lévőt, hogy tanyált egy hatalmasat. Szerencsénk volt, mert a mellettem lévő is éppen, hogy meg tudta tartani magát és én is reflexből balra húztam. Amikor visszanéztem akkor még senki sem esett keresztül a fekvő srácon -> talán egyedül megúszta.

Tagyon és Mencshely közötti emelkedő – Tagyon elegünk volt már belőle (haha). Jól mutatta fáradtságomat ez a szóvicc, amit már akkor sem értékeltek :D Viszont magam is meglepődtem, hogy milyen jó tempóban másztam meg a hegyet. Nyilván előztek közben, de igazából a 20-30 fős bolyból megúsztam azzal, hogy 4-5 ember került elém. És kezdődött a fájdalmas rész:
– Magas pulzus
– Szétesett boly
– Szembeszél

Aki gyorsabb volt nálam, az jóval elém került, aki lassabb, az sokkal mögöttem volt. Az emelkedők és lejtők egyedül az előző dombok intenzitását megérezve már nem voltak annyira szórakoztatóak. Próbálok felzárkózni azokhoz, akik az emelkedőn előztek meg de kevés sikerrel. Lábaim elsavasodva Érzem hogy nem sok tartalék van bennem így hát inkább a biztosra játszom és visszaveszek kicsit. Hogy elvonjam kicsit a figyelmemet a hátralévő kilométerekről és a lassan már leszakadni akaró lábakról (Shut up legs!), az este hallgatott zenét dúdolgatom (NSFW):



Még egy utolsó emelkedő Dörgicsénél és jöhet szép lassan a kiérdemelt sík és lejtős szakasz. Egy utolsó kis hegyecske, egy utolsó utolért kis csapatocska akikhez be tudok állni 2-3 percre. Egy éles kanyar jobbra és jön a befutó sprint… bent vagyok! Köszönöm szépen, lábamat kérlek amputáljátok, akkor legalább nem érzem őket. Nekem itt végem!

Hivatalosan 3 óra 9 perc x másodperc alatt teljesítettem a kört. Kb 30.3-as átlagot mentem amivel kezdésként, tekintve hogy ~1200 méter emelés volt a pályában, egész elégedett vagyok. Úgy érzem jelenlegi edzettségi szintemhez képest a maximumot hoztam ki magamból :) Ennél sokkal többet most nem tudnék, több lazázással meg én nem tudnék kibékülni magammal.

Úgy érzem még le lehetne ebből az időből faragni 30 percet és arra jutottam, hogy jövőre is el akarok jönni erre a versenyre :) Ki akarom próbálni, hogy a szerintem reálisan lefaragható 30 percből egy év alatt mennyi jön össze. Eldöntöttem, kicsit gonosz volt ez a pálya és pont ezért tetszett! (tipikus én)

Straván:

Az út maga a cél – avagy gondolataim az Extrememan mottójáról

Extrememan mottójáról szeretnék írni. Hogy nekem ez mit jelent. Volt pár nappal ezelőtt egy beszélgetésem és indukálta ezt, hogy elmondjam hogy én mit látok bele, hogyan értelmezzem.

Olyan kritikákat kaptam mint, hogy miért nem készülök fel egy féltávra először normálisan, mielőtt teljes távot akarok csinálni vagy hogy miért nem fogyok le hamarabb rendesen. Megkaptam, hogy okkal ment ki a bokám és hogy teljesítménykényszeres vagyok. Ezek mindegyike akár egy teljes posztot kitehetne, annyira rettentő féligazság, de én inkább arról szeretnék beszélni, hogy nem egyetlen út létezik ami Rómába vezet.


995-sivatagi-ut

Az út maga a cél: nekem ebben benne van az, hogy hibázok. Hogy megküzdök magammal, a távval és az idővel. Sajnos az is benne van, hogy esetleg lesérülők és próbálok felépülni belőle. Benne van, hogy megállok, hogy teszek egy kitérőt vagy csak átgondolom, hogy kell-e nekem sietni.

Tudom, hogy nem egy “út” létezik és nem mindenki az én utamat kell járja. Másnak más úton mást kell tanulnia. Nem tudom, hogy mi történik a háttérben és mi történik a magánéletében, munkájában, etc. Lehet, hogy a legjobbat hozza a ki a körülményekből és szeretném inkább így nézni a körülöttem lévők cselekedeteit. Nem tudhatom, hogy miért kanyarodik el valahol vagy miért áll meg. Ő a saját útját járja, én az enyémet és mind a ketten elérkezünk egyszer a célunkhoz (erről majd lesz egy külön bejegyzés), de mindenképpen jobbak leszünk általa remélhetőleg fizikálisan és mentálisan is :)

Nem egy az utunk, de ez nem baj, csak az a fontos hogy járjuk és tiszteljük azokat akik ugyanígy rajta vannak, még ha más ösvényen is mennek :)

Nem adom fel!



Most, hogy letudtuk a kötelező zenés köröket, jöjjön a mondanivalóm – úgy is éppen kezd aktuális lenni Nagyatád miatt :)

Egy hete olvastam facebookon egy posztot és elgondolkodtatott:


„Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót. Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.
Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez ez én tehetségem.”

Benedek Tibor- háromszoros olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok, BEK- és LEN-kupa-, valamint háromszoros Bajnokok Ligája-győztes, tízszeres olasz és magyar bajnok vízilabdázó, 2013-tól a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya

10940589_1049988581693943_6148952820958180666_n

Nem vagyok különösen jó futó, úszásból rengeteg tanulnivalóm lenne, kerékpáron is lenne még hova javulni, gyorsulni. DE NEM ADOM FEL!

Egy dologban vagyok jó, az újra kezdésben. Ezt fogom tenni most is! Nem adom fel és újra kezdem, hogy 1 év múlva most már tényleg ott állhassak a Gékényesi tó partján :)

Úgy is mondhatnám T-370



0. nap – Tabula rasa

Pont most lenne itt az ideje a századik bejegyzésnek de újraindítottam a számlálót. Újraindítottam a számlálót több okból is.

Mostanában kicsit magamba fordultam. Csöndbe maradtam, figyeltem a környezetemet és magamat. Néha dühöngtem, néha irigykedtem, néha pedig szimplán csak elmélkedtem. Szerencsére úgy érzem, hogy ennek a 3-4 hétnek most vége van és ha már leépítettem kicsit magamat, szép lassan jöhet a magam felépítése.

c9c19cb9c8285e724ce8e9460b669ebf

Mostanában nem tudok élni a futással és a hosszú egyedül megtett bringatúrákkal mint meditatív tevékenység, ezért más módszereket keresek ennek kiváltására. Egyik ilyen amit találtam és rengeteget segített, az Egyensúlyom csapat vasárnap esti meditációja. Legutóbbi alkalom elgondolkodtatott a céljaimról, hogy miért akarom őket elérni. Felírtam őket egy lapra és arra jöttem rá, hogy az elején csak olyanok szerepeltek, melyek a hiúságomat legyezgették de igazából nem fontosak. Elvesztettem az irányt és rossz okokból akartam elérni azt amit. Nem mondom, hogy visszataláltam a megfelelő motivációkhoz, de elkezdtem a jó irányba keresgélést.

Részben a bokasérülésnek, részben a gyenge akaratnak és “mindennek tudok ellenállni csak a kísértésnek nem” köszönhetően ma 100.9 kg-ot mért a mérleg, amit rengetegnek tartok. Szilveszterre 90 akarok lenni. Jövő nyárra 85-80 között. Elképzelhetőnek tartom, hogy a kisebb értéket is tudom tartani és valahol itt lesz a versenysúlyom, de annyi bizonyos, hogy ezért rengeteget kell tennem.

Ennek a tevékenységnek lesz a velejárója, hogy a bejegyzések végén szerepelni fog a súlyom, mint egy szám mely a megfelelő irányba lökdös és önuralomra késztet. Amint lesz egy kis időm a nyomást egy gyönyörű grafikon fogja szolgáltatni 4 gyönyörű vonallal: “honnan indultam?”, “hova tartok?”, “milyen részcéljaim vannak?”. Ugyanilyen velejáróként próbálom kezelni a napi kajám feljegyzését is, hisz ettől sem lehet eltekinteni ha diétáról van szó :)

Vettem egy paleo szakácskönyvet. (kösz de nem akarom hallgatni a paleo elleni szövegeket és nincs kedvem vitatkozni a tudományos alátámasztottságáról). Tény, hogy az étrend elég közel áll a lowcarb és TED étrendekhez (utóbbi amit én célba vettem) és ilyen formában ez a könyv rengeteget fog segíteni, hogy kis átalakítással nagyon jó kajaötleteket kapjak :) Leangainsszel igazából mindegyik összeegyeztethető. Ennek terén is sikerült már egy kb. 10 órás ablakot betartani étkezéseket tekintve -> már nem sok van hátra a 8 órás működéshez.

A blog stílusa kicsit változni fog. A követői láthatták, hogy mostanában nem olyan gyakran írok. Ennek részben oka a bokasérülés, hiszen így a sporttevékenységek száma drámaian csökkent. Ha csak keveset írhattam volna és nem volt ihletem egy hosszabb bejegyzéshez, akkor inkább nem írtam semmit. Ezzel a rossz szokással szeretnék szakítani -> akkor is írok bejegyzést ha nem tettem semmit legalább a mért súlyomat, a napi betevőmet és a városban biciklizést feljegyezve.

Kicsit randomok lettek a gondolatok, de túl fogjátok valahogy élni :)

Ha bármi gondolatotok van, hallgatlak benneteket, legyen ez akár a tartalommal és edzéstervemmel kapcsolatos, legyen akár a helyesírásommal. Szóljatok ha gondoltok valamit, mert különben “néma gyereknek anyja sem érti a szavát”.

97. nap – Kistarcsai teljesítménytúra

Ha már a bokám miatt a futás még 3-4 hétig kényszerpihenőn van, hát úgy döntöttem az ehhez legközelebbi még óvatos mozgást fogom végezni – a túrázást :]

ttt

A mai a kistarcsai teljesítménytúra 14 kilométeres távját néztem ki. Arany középúton volt a 6 kilométeres extra rövid lehetőség és a 20 kilométeres hosszabb lehetőség között. Ezzel a távval inkább óvatoskodtam és nem bántam meg a döntésemet :)

Ha már ennyire a közelben volt a program, hát kitartottam a bringával mennyünk el a helyszínre ötletem mellett. Nem titkolom, ebből szokást szeretnék csinálni, ha csak a bevállalt TT vonalvezetése engedi ezt :)

Az útvonal kijelölése nem hagyott kívánnivalókat maga után :) Ahol csak el kellett volna gondolkodnom, hogy merre tovább, ott találtam egy nyilat vagy szalagot ami azonnal a helyes irányba igazított. Szint alig, a túra egyetlen nehézsége igazából csak az elmúlt hét időjárása volt. Kisebb tavak az útvonal közepén és sártenger a mezőkön. Újra átélhettem a kitörés 25-ös “majdnem ott marad a cipőm az előző lábnyomom helyén” érzését :)
14.4 kilométert csak kicsit több mint 3 óra alatt tettem meg, amivel meg vagyok elégedve. Gyorsabban is mehetett volna de nem volt értelme kockáztatni a még nem teljesen felgyógyult bokámmal.

Egy kis energiafeltöltés (zsíros deszka) és kellemes fáradtság megállapítása után haza is irányítottam magam. Őszintén szólva arra számítottam, hogy fáradtabb leszek és hév-vonat kombináció fogok majd élni visszafele, de végül a vártnál kevésbé fáradtam el, így a hazautat is bringával nyomtam le :)

A fáradtság kellemes, a bokám még mindig tart – sikeresnek fogom fel a mai napot :]

87. nap – Gyógytorna

Gyógytorna gyakorlatok egy véges rövid felsorolása.

Nem arra szánom ezt a kis jegyzetet, hogy valaki innen tanulja meg a gyakorlatokat, hanem ha valaki már végezte őket egy gyógytornász felügyelete alatt de azóta elfelejtette, hogy milyenek vannak, akkor ez alapján fel tudja idézni őket :)

Ülve végzett gyakorlatok:

A gyakorlatok kezdőpozíciójánál a talpak közvetlen egymás mellett fekszenek a földön. A gyakorlatnál csak a kért részeket távolítjuk el (azaz a sarkak szét résznél a lábfej összeérve marad):

  • 15 x – Sarok felemelve, sarkak ki oldalra majd vissza
  • 15 x – Lábfej fel és lábujjakkal “bekarmolás”, lábfejek ki oldalra majd vissza
  • 15 x – Lábfej fel és lábujjakat visszafeszít, lábfejek ki oldalra majd vissza
  • Sarokemeléssel “menetelés”
  • Sarok felemelve, 15 x sarkak kicsit ki majd vissza
  • Sarkak szét – 15 x emel majd lassan vissza (felváltva)
  • Sarkak szét – 15 x emel majd lassan vissza (egyszerre)
  • Lábfej szét – 15 x sarok emel majd vissza (felváltva)
  • Lábfej szét – 15 x sarok emel majd vissza (egyszerre)
  • 15 x – Lábujjhegyre gördülésből sarokra gördülés és visszafeszítés
  • 5 x – Lábujjhegyen kisétálás, sarkon vissza
  • Fájó láb lábfeje a labdán – 15 x sarok felemel majd a labda alá levisz
  • Labda a bokák közé – 15 x sarkak felemel, labdát 5 másodpercig szorítva tart, sarkak vissza
  • Labda a bokák közé – 15 x sarok emel; jobbra kivisz és letesz; felemel, középre visz és letesz; emel, balra kivisz és letesz
  • Labda a bokák közé – 15 x gördülés lábfejre majd sarokra a labdát szorítva
  • Labda a bokák közé – 15 x Először lábfejekkel jobbra majd sa
  • Lábak kinyújtva – 5 x 10 másodpercet lábfej visszafeszít majd lazítás
  • Labda a bokák között – 20 x jobb és bal lábfej emelése felváltva
  • Fájós láb kinyújtva a labdán – 5 x 10 másodpercet lábfej visszafeszít majd lazítás
  • Labda a bokák között – 10 x bokák felváltva emelve és 3 beleszorítás a labdába

A következő gyakorlatokat Dynairen kell végezni.

  • Előre és hátra gördülés
  • Előre és hátra gördülés a pozícióban megtartással
  • Menetelés sarokemeléssel
  • Sarkak össze, lábfej szét előre hátra gördüléssel
  • Sarkak szét, lábfej össze előre hátra gördüléssel
  • 20 x kör jobbra – 20 x kör balra

Amennyiben ülő helyzetben fájdalommentesek a gyakorlatok, jöhetnek a bordás fal mellett végzett feladatok. Amelyiknél nincs explicit kijelentve, a talpak egymást mellett kell legyenek:

  • 15 x sarok emelés
  • 15 x sarok emelés lábfej szét, sarok össze pozícióban
  • 15 x sarok emelés lábfej össze, sarok szét pozícióban
  • menetelés
  • 15 x sarokemelés, sarok ki jobbra és letesz; sarokemelés, középre és letesz; sarokemelés, balra és letesz
  • 15 x lábfejek jobbra és sarkak jobbra – vissza középre – lábfejek balra és sarkak balra
  • Vádli nyújtása 3 irányból (lábfej fordításával befolyásolva, hogy melyik részt nyújtjuk)

PROD-52728-00-NoName-Dynair_Cardo_uloparna_Kek-114

Dynairen bordás fal mellett végzendő gyakorlatok.

  • Egyensúlyozás kapaszkodással
  • Egyensúlyozás kapaszkodás nélkül
  • Előre dőlés és pozició megtartása, vissza középre és pozició megtartása kapaszkodással
  • Előre dőlés és pozició megtartása, vissza középre és pozició megtartása kapaszkodás nélkül
  • Körök leírása balra és jobbra, egyensúlyozást kapaszkodással segítve ha szükséges

85. nap – Köszönjük nevezésedet, kedves Csaba!

És ezzel akkor kezdetét veszi a visszaszámlálás jövő nyárig…

ExtremeMan-Nagyatád logo

326 – Ennyi nap van hátra, hogy ha nem jön semmi közbe, akkor ott állhassak a gyékényesi tó partján és izgalmam szép lassan a tetőfokára hághasson ahogy a Vangelis megy. 326 nap – egyszerre sok és kevés. 326 nap mely reálisan elég arra, hogy felkészüljek :)



Ebből kb 10 nap még csak a bokám rendbe szedésével fog eltelni de utána újra kezdetét veheti a kemény meló!

De hogy egy kis jó hír is következzen: óvatosan már bringázom munkába, az országútit és túrázást is próbálgattam rövid 15 kilométeres és 8 kilométeres távokon és eddig jól viselkedik. Holnap gyógytornán már álló pozicióban kell végezni a gyakorlatok és egy Dynairt is beszereztem itthoni gyakorlatvégzésekhez. Úszást a héten már le akarom tesztelni és szombatra egy barbell szemináriumra is valószínűleg jól leszek eléggé, hogy tudjak guggolást tanulni :) Lassan de biztosan erősödöm.

83. nap – Céljaim 2015-re

“Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.”

Mondotta vala Woody Allen.

Szórakozzatok hát ti is jól a jövő évre tervezett nagyszabású ötleteimen, ha már volt időm törni rajtuk a fejemet mostanában.

Kinizsi 100
Jövő évben időrendben ez lesz az első kihívás amit teljesíteni szeretnék :) Évek óta álmodozom már rajta, hogy végigjárom ezt a túrát és úgy hiszem jövő évre elérhető közelségben lesz. Hogy mit kell tennem ehhez? Túrázni, túrázni és túrázni

Extremman 2015
Úgy bizony, IRONMAN táv. Priszcilla, idei és tavalyi váltótársam és jó barátom zseniális ötlettel rukkolt elő magának, amit én most szemérmetlenül lenyúlok tőle: kitűzök magamnak egy célsúlyt és egy határidőt és akkor adom le a nevezésemet, ha ezt sikeresen elértem. A dátum szilveszter és a cél -9 kiló. Ha ez sikeres akkor megajándékozom magam az egyéni nevezéssel :)
Szerencsére azt is tudom mi az a 3 dolog amit tennem kell a sikerhez: edzeni, edzeni és még többet edzeni!
Komolyra fordítva a szót, a következőket kell elérnem odáig: rendbe tenni a bokámat, odafigyelni az étkezésemre és edzeni. Egyik sem lehetetlen :)

JLPT N4
A változatosság kedvéért nem egy sportcél: Japanese Language Proficiency Test rövidítése melyből az N4-es szint magyarra lefordítva kb. egy alapfokú nyelvvizsgának felelne meg más nyelvekből. Látom magam előtt, hogy ez sem egy könnyű cél de ez is elérhető. Ehhez is 3 dologra van szükségem: tanulni, tanulni és tanulni :)

Olyan célok, melyeket nem egyszerű elérni, de cserébe nagyon meg fogják hálálni magukat :)

its-supposed-to-be-hard

78. nap – Ironman 70.3 Budapest

Pontosan pár nappal ezelőtt szerencsém volt kimenni a budapesti 70.3 féltávú ironman versenyre :) Sok bejegyzést írótól eltérően én nem versenyeztem – No no – hanem inkább szurkolni és drukkolni mentem ki a barátaimnak és csapattársaimnak :)

Hogy mit láttam? Rengeteg edzés és befektetett energia gyümölcsét :)

Szinte minden ismerős aki indult rajta, personal bestet ment és az első alkalommal féltávon indulóknak is mind sikerült szép idővel beérniük. Innen is hadd gratuláljak mindenannyiotoknak – ahogy a befutóban is elhangzott: Hősök vagytok!

IronMan

Öröm volt ott lenni és végigdrukkolni nektek a versenyt :) Kicsit feledtette a “fájdalmat”, hogy én most nem lehettem a pályán, mert olyan hangulat kapott el, hogy csak azt tudtam mondani: “Én is akarok itt versenyezni egyet és a legjobbat kihozni magamból”. Ti megtettétek, meg akarom tenni én is (mondjuk 2 év múlva)!

Erősek és inspirálóak vagytok mindannyian – csak így tovább :) Jó a csapattársatok és barátotok lenni!