Specialized Balaton-felvidék országúti maraton

Az egész valahogy azzal kezdődött, hogy Dávid kitalálta, hogy mi lenne ha lemennénk erre a versenyre. Nógattak és nógattak és végül igent mondtam rá :)

It will be fun they said!

nyitokep_outimaraton-1024x611

Péntek és szombaton még hőségriadóval riogattak minket, pedig mindkét este majd megfagytunk (ki a franc vinne ugyebár hosszút a Balatonra), vasárnap pedig már záporozó esőben mentünk ki a rajt területére. Egy gyors szerelés, csapattárs megkeresése – rajtszám felkerül a szélkabát hátára és már állunk is be a rajthoz és pár perc várakozás után kezdődhetett a lassú rajt. Előre mentem megkeresni az egyik Polythlonos leányzót, majd előzgettem még egy keveset. Mindig találtam valakit, akinek a biciklikezelésétől ezért vagy azért tartottam egy kicsit. A legegyszerűbb megoldást választottam: megelőztem őket :D

Még abban a hitben, hogy a lassú rajt el sem kezdődött előzgettem felfele a csopaki emelkedőn, majd amikor azt láttam hogy mindenki távolodik realizáltam hogy valószínűleg már rég meglépték az indítást. “Kellemesen” magas pulzussal kezdődhetett az üldözés. A játék az volt, hogy találjak egy olyan embert aki kb az én tempómban megy és be tudok állni mögé. Miután ráfordultunk a Nagyvázsonyt és Veszprémet összekötő útra, végre kiélvezhettük a hátszelet. Relatív könnyű volt ebben összeszedni 10 embert, akikkel már vonatozva tudtuk egymás útját megkönnyíteni.

Mencshelyi lejtő -> Ó basszus, rossz tudni hogy ami most 70-es max sebességet jelentett, azt visszafele is meg kell mászni :D

Hogy ne legyen minden tökéletes azért kisütött közben a nap, ami annyira nem esett jól, lévén esős versenyre készültem. Meleg ruházat, úgy öltöztem és nem tudtam eltenni a szélmellényt – mindegy hozott anyagból kell dolgozni, ebből kell kihozni a legjobbat :) Lassan és biztosan alakult a kis bolyunk is lendületből vettük a dombidombikat.

Innen jött a neheze. A visszafordító és az eddigi kellemes hátszél párosa brutál erős szembeszelet jelentett már. Próbáltam volna vezetni egy ideig, de vicces módon az lett a vége, hogy nem zárkózott fel senki, úgy tűnik mindenki tartalékolt a következő mászásra. Sebaj, visszamentem akkor már “pihenni” én is. Sajnos Zánkánál egy idiótának sikerült bukást előidézni – jobb oldalról egy pasi minden körültekintés nélkül kb a mezőnyön keresztül akart elindulni és ez annyira kibillentette a kettővel mellettem lévőt, hogy tanyált egy hatalmasat. Szerencsénk volt, mert a mellettem lévő is éppen, hogy meg tudta tartani magát és én is reflexből balra húztam. Amikor visszanéztem akkor még senki sem esett keresztül a fekvő srácon -> talán egyedül megúszta.

Tagyon és Mencshely közötti emelkedő – Tagyon elegünk volt már belőle (haha). Jól mutatta fáradtságomat ez a szóvicc, amit már akkor sem értékeltek :D Viszont magam is meglepődtem, hogy milyen jó tempóban másztam meg a hegyet. Nyilván előztek közben, de igazából a 20-30 fős bolyból megúsztam azzal, hogy 4-5 ember került elém. És kezdődött a fájdalmas rész:
– Magas pulzus
– Szétesett boly
– Szembeszél

Aki gyorsabb volt nálam, az jóval elém került, aki lassabb, az sokkal mögöttem volt. Az emelkedők és lejtők egyedül az előző dombok intenzitását megérezve már nem voltak annyira szórakoztatóak. Próbálok felzárkózni azokhoz, akik az emelkedőn előztek meg de kevés sikerrel. Lábaim elsavasodva Érzem hogy nem sok tartalék van bennem így hát inkább a biztosra játszom és visszaveszek kicsit. Hogy elvonjam kicsit a figyelmemet a hátralévő kilométerekről és a lassan már leszakadni akaró lábakról (Shut up legs!), az este hallgatott zenét dúdolgatom (NSFW):



Még egy utolsó emelkedő Dörgicsénél és jöhet szép lassan a kiérdemelt sík és lejtős szakasz. Egy utolsó kis hegyecske, egy utolsó utolért kis csapatocska akikhez be tudok állni 2-3 percre. Egy éles kanyar jobbra és jön a befutó sprint… bent vagyok! Köszönöm szépen, lábamat kérlek amputáljátok, akkor legalább nem érzem őket. Nekem itt végem!

Hivatalosan 3 óra 9 perc x másodperc alatt teljesítettem a kört. Kb 30.3-as átlagot mentem amivel kezdésként, tekintve hogy ~1200 méter emelés volt a pályában, egész elégedett vagyok. Úgy érzem jelenlegi edzettségi szintemhez képest a maximumot hoztam ki magamból :) Ennél sokkal többet most nem tudnék, több lazázással meg én nem tudnék kibékülni magammal.

Úgy érzem még le lehetne ebből az időből faragni 30 percet és arra jutottam, hogy jövőre is el akarok jönni erre a versenyre :) Ki akarom próbálni, hogy a szerintem reálisan lefaragható 30 percből egy év alatt mennyi jön össze. Eldöntöttem, kicsit gonosz volt ez a pálya és pont ezért tetszett! (tipikus én)

Straván: