16. nap – Kettlebell

Az eredeti terv szerint korán keltem volna egy Hármashatár-hegy mászás ürügyén, de sajnos ebből semmi sem lett :( Mostanában sajnos végtelen mennyiségű alvás sem elég…. Fronthatás vagy szimplán csak a sok edzés újból hatása, azt nem tudhatom, de engem meglehetősen zavar…

Ettől eltekintve elég nyugodtan és eseménytelenül telt a napom. Lezárásként azért elmentem kettlebellezni (szokásos moving target complex) és odafele menet a mostanában szokássá vált Vár és Citadella kört iktattam útba.

15. nap – Újra a mélyvízben

Bár múlt héten már elmentem úszkálni magamban, az igazi tesztet nekem a hétfői közös edzés jelentette. Itt tudtam igazán kipróbálni azt, hogy vajon mennyivel lettem lassabb és mennyivel romlott a formám – az itt kapott visszajelzések nekem megbízhatóbbak mint amit az úszásomról a fejemben gondolok :)

00_melyviz

Magam is meglepődtem rajta, de egész pozitív visszajelzéseket kaptam. Ez azzal kezdődött, hogy reggel úszás előtt megkérdezték, hogy mennyit fogytam mióta nem láttak, ami azért volt nekem meglepő, mert az utóbbi időben mióta alig tudtam edzeni, szinte csak stagnált a súlyom – coool :D Tudom, csináljak magamról rendszeresen képeket. Tervbe van véve, de a kivitelezés még várat magára.

A második meglepetést az okozta, hogy egész jó tempóban tudtam tartani a többiekkel a sebességet. Technikám csak kicsit esett szét, bokám kicsit érzékeny volt, de mindent összevetve szerintem egész faszán ment. A végén még meg is jegyezték a másik gyorsabb sávból, hogy látványosan javult a technikám :D (meg megzsaroltak, hogy ha jövőre nem kerülök át a gyorsabb sávba, akkor elveszik a bringámat).

challenge-accepted

13. nap – Pilis Classic

Pénteken gondoltam egy nagyot és mivel az úszást csak nagyon későn tudtam volna megoldani, hát áttoltam szombatra.

Hogy miért is nagyot gondolás ez? Mert délutánra már terveztünk egy Pilis Classic kört és természetesen úszni is bringával szerettem volna menni. Úszás után bringa, csak a mozgásváltás gyakorlására :)

Úszás:
Újra lehetőségem volt tesztelni magam és szerintem meglepően jó eredménnyel mentem át ezen a teszten. Csak az első 100-200 méternél éreztem a bokámban enyhe fájdalmat, de utána az is elmúlt. A 20 perc folyamatos úszás is meglepően jól ment – nem gondoltam volna, hogy a pontosan 5 hét kihagyást ilyen egyszerűen “megúszom” (haha) :).

De a nap neheze csak ezek után következett.

Pilis Classic:

Mivel a találkozó csak 14:00-kor a többiekkel, így hát ráértem és a nehezebb megoldást választottam, a régi rutin szerint betekerést Pestre :) Igazából annyira ráértem, hogy még egy kis kitérőt is tettem a Budai vár körül, hogy ne érjek oda túl hamar.

A túra azonnal érdekesen kezdődött – brutális szembe széllel, amivel valahogy elvitorláztunk Szentendrére. Legyen elég annyi, hogy ez már alapból rányomta a bélyegét a tekerésre. Mivel tudtam, hogy hosszú lesz a tekerés, próbáltam eltalálni azt a vékony vonalat, amivel már komoly edzésértéke van a bringázásnak, de marad mellette elég energiám ahhoz, hogy végigmenjek :)

Paprétet már nem éreztem annyira nehéznek – de valószínűleg ebben sokat segített az, hogy nem Lacival próbáltam versenyezni. (Ejnye, nem kicsit megalázó úgy megelőzni, hogy kaptunk 1 perc előnyt is!). Saját tempómban másztam meg 170-175 körüli pulzussal, ami így utólag nézve tökéletesnek bizonyult. Miután Pilisszentlászlónál elbúcsúztunk Lacitól, mind a hárman Pilisszentkereszt felé vettük az utunkat. Másodszorra már ez az út is meglepően gyorsan elrepült, de lehet, hogy csak az idő szépítette meg az emlékeimet.



Az igazi móka Pilisszentkereszt felett kezdődött. Bár nem volt már onnan túl sok méter hátra, mégis itt sikerült összeszedni egy enyhe eléhezést és dekoncentrációt. Már-már annyira KO-nak érzetem magam, hogy elgondolkodtam rajta, hogy bemondom az unalmast és egyenesen haza indulok. Szerencsére a tetőn benyomott két banántól sikerült újult erőre kapni. Hogy a megemelkedett vércukorszínt vagy a placebo hatás segített-e, azt máig nem tudom, de segített felmászni Pilisszántóhoz, legurulni Pilisvörösvárra és a Csobánkai emelkedőt is megúsztam a görcs határán. Szerencsére 4-5 perc után újra menetképes voltam és akkor lendületet kaptam, hogy hazafele amint megláttam a hévet, rögtön versenyt kiáltottam :D

10458852_10152682172583296_2616263778208822775_n

Szerencsére a srácok is benne voltak a játékban. Maradt bennük annyi energia is, hogy nyomtunk Budakalászról kifele egy táblasprintet (bocsi Dávid :D) és a hévet is megelőztük még a piros lámpák betartásával is. Ennek a kellemes kis játéknak és a megelőző ~1500 méter emelésnek köszönhetően nulla energiával érkeztünk vissza a kezdőpontunkra :)

That’s all folks! Akkora örültségnek tűnt, hogy meg kell még párszor ismételnem edzettebben, felkészültebben :)

11. nap – Hajnalok hajnala ride

Megvan egy varázsa annak, amikor az ember 9-re úgy ér be a munkába, hogy egyszerre fáradt el annyira, hogy alig tud járni és egyszerre töltődött fel egész napra kitartó energiával.

Úgy alakult, hogy délután volt egy meetingem és lehetetlenség lett volna közte és a kettlebell edzésem között végigmenni a Gyula által előírt útvonalon, így hát gondoltam egy merészet és hajnalok hajnalára tettem az edzést és ez ritka jó választásnak tűnt :) Igaz először a 4 órás ébredés nem esett valami jól, de összeszedtem minden akaraterőmet, benyomtam a fejembe a kedvenc zenéimet és mehetett a pedálozás. Egy és negyed óra múlva már bent is voltam az Árpád hídnál és majdnem egy órára rá ilyen kellemes kilátásban lehetett részem Pilisszentkereszt és Pilisszántó között :)

10440801_10152675810093296_4815797845645068648_n

Ha a hegyek nem lettek volna elegek, minden maradék energiámat elhasználhattam arra, hogy a HÉV-vel versenyezzek :) Amit másfél éve a Margit hídnál értem utol, most már a Filatorigátnál sikerült. Ráadásul ezt a piros lámpák normális betartásával sikerült – igaz ez 35-45 km/órás sprinteket jelentett köztük :)

A nap méltó megkoronázása volt az is, hogy kettlebell előtt nem szerettem volna unatkozni és az odaútba közbeiktattam a Budai Várat és a Citadellát is.

Most viszont jöjjön a jól megérdemelt pihenés! Mint tudjuk, a regeneráció ugyanolyan fontos, mint maga az edzés :)

ec0746c312131cc268bfcd316a7335bd

10. nap – Fuss Forest, fuss!

2.7 km / 17 perc futás. Nem hatalmas távolság vagy szép idő, de újra futásra hasonlító mozgás ami már úgy hiányzott :) Pulzusom az egekben, a mozgás még olyan furcsa, mint Forrestnek a legelején, de valami amiből már szép lassan ki lehet indulni. Egy hónap múlva legalább 10 km, két hónap múlva újra félmaraton kell legyen belőle.

051412_0230_ForrestGump1

Készül az egészséges vacsi és én közben azt tervezgetem, hogy hogyan fogok 9-kor feküdni és kelni reggel 4-kor. Nem lesz könnyű, de meg kell tanulnom fejben igazán erősnek lenni. Az ehhez vezető út az egyik célom és amint ez megvan, a többi már relatív gyerekjáték lesz :)

9. nap – Legrövidebb út

A legrövidebb út unalmas. Történt úgy, hogy gyorsan szabadultam a japán nyelvóráról és megléptem kettlebellre. Mivel a várbazár előtti út még mindig le van zárva, rakparti bringautat nem szeretem, alagutat nem szeretem és sínen sem volt kedvem menni, gondoltam egyet és Váron keresztül vezetett az utam. Ha meg már volt időm felmenni a várba, akkor fene egye, miért ne menjünk fel a Citadellához? :D Rendszert kéne ezekből csináljak, ha éppen korán szabadulok és edzés előtt ráérek :)

Kettlebellen csak a szokásos volt – Moving target komplex 7-es felső limittel és két körrel. Btw arra jutottam, hogy kénytelen leszek fegyencedzéses húzódzkodás rávezetőket csinálni, mert bár fejlődök, de úgy érzem, hogy lassan – tudnék ennél gyorsabban is :)

7. nap – Ha kerékpáros lehetnék…

Már hosszabb ideje egy érdekes kérdés foglalkoztat engem: vajon milyen kerékpárosnak lennék jó? Mégis csak ez az a sport amibe igazán szerelmes vagyok.

Mivel a napi finomság egy Bp-Visegrád-Bp út volt teljesen egyedül, így volt lehetőségem közben elmélkedni kicsit. Nincs reális esélyem győzelmekre. Ahhoz 10 évvel ezelőtt sokkal fiatalabban kellett volna elkezdenem a sportot. De még mindig kihozhatom magamból a potenciált, elérhetem a legjobb formámat és hétről hétre az edzéseken legyőzhetem magam :)

Nem vagyok egy ideális triatlonos alkat, de ezt inkább kihívásnak, mint akadálynak fogom fel. Túl tömzsi, alacsony és széles vállú maradok még akkor is, ha elérem a versenysúlyomat. Viszont létezik egy olyan versenyző alkat, ami ehhez közeli, amit el tudok érni és amiben hasznát vehetem eddigi tulajdonságoknak: a kerékpáros sprinter. A wikipédia szerint:

Sprinters have a higher ratio of fast-twitch muscle fibers than non-sprinters. Road cycling sprinters sometimes tend to have a larger build than the average road racing cyclist, combining the strength of their legs with their upper body to produce a short burst of speed necessary in a closely contested finish. Some sprinters have a high top speed but may take a longer distance to achieve it, while others can produce short and sharp accelerations.

A sprinter is usually heavier, limiting their speed advantage to relatively flat sections. It is therefore not uncommon for sprinters to be dropped by the peloton (also known as the ‘bunch’ or ‘pack’) if a race is through hilly terrain.

Megvan ehhez már a relatív vastag comb és a vastag vádli is. Lámpáknál gyorsan kilövők – ez és a vastagság együtt arra enged következtetni, hogy a gyors-összehúzódású izomrostok vannak a lábamban többségben :) Ha kerékpáros lehetnék, akkor sprinter lennék. Már csak az a kérdés, hogy vajon ennek hogyan fogom hasznát venni a triatlon sportágban? Vajon érdemes rengeteget kerékpároznom arra törekedve, hogy ezeket a jó tulajdonságokat megtartom és fejlesztem a vörös izomrostokat ezáltal beépítve az állóképességet a palettámba? Ezzel végig tudnék menni 33-34-es átlaggal mondjuk 180 kilométert? Érdemes-e vajon nagy súlyokkal barbellelel deadliftezni és guggolni ezzel is fejlesztve az alsóbb végtagot vagy ez már nagyon negatívan hat a futásomra? Még keresem a választ a kérdésre :)

14

Azt szokták mondani, hogy ha valamiben jó akarsz lenni, akkor azt csináld sokat. Univerzális válasznak tűnik a rengeteg bringázás. Szeretem, fogyaszt, tökéletes közlekedési eszköz városon belülre és jó edzőtársaim is vannak :) Megnézzük mit tudok ebből kihozni, ha ráfekszem rendesen.