6. nap – Paprét-Pilisszentlászló-Dobogókő

A terv eredetileg egy Budapest-Pomáz-Szentendre-Pilisszentlászló lett volna, de a mai nap alapelve a “ha hegyi edzés, akkor legalább legyen hegyi edzés a javából” lett :D Ha már a Balatonmanre nem tudtam lemenni és futás és úszás nem kezdődött el, akkor legalább a biciklizést élvezzem ki rendesen.

Ennek keretében a Coffeeride-osok egy útvonalát ismételtük meg és azt kell mondjam elég jóra sikerült. Lábamat a combomat még mindig érzem, de ez a jó fajta fájdalom – az a fajta amit egy megerőltető edzés után érez az ember :) A hegyi utak nagy részén alig volt forgalom és maximum csak a kátyúkra kellett figyelni és a sorompókra. Mindenesetre az útvonal jól vizsgázott és többször is sort fogok keríteni rá – kezdésnek 21:42-re sikerült a Papréti sorompótól sorompóig szakasz, már csak le kell szorítani sok sok munkával legalább 5 perccel :)

5. nap – A megfelelő ellenfelekről

Még nem kezdődött újra az úszás és így viszonylag nyugodt péntekem volt – csak SMR henger és nyújtás volt a terítéken. Két olyan dolog ami amikor csinálom, szörnyen rossz tud lenni, de utána nagyon pozitív hatásokkal bír. Na de következzen az, amiről ma elmélkedtem ha már ilyen kevés edzésem volt és volt időm elmenni gókluba is.

versenytars_elemzes

Villámként ért a felismerés, hogy minden valamit is komolyan vevő és abban sikert elérni akaró embernek szüksége van legalább két emberre a közelében:
a) kell valaki aki sokkalta jobb mint ő és ezzel motivációt tud nyújtani és példát tud mutatni. Ott lebeg előttünk a kép, hogy rengeteg munkával és befektetett energiával hova lehet eljutni…
b) kell valaki aki éppen csak a mi szintünkön van és lehetséges vele a versenyzés. Lehetséges vele a versenyzés és csak úgy lehetséges győzni ellene, ha a maximumot hozzuk ki magunkból. Ha ilyen emberrel “edz” az ember, legyen az gó vagy triatlon, szinte garantált mind a két fél fejlődése és gyorsabb fejlődés, mintha csak magunkban lazázhatnánk :)

4. nap – Kettlebell

Amikor még a bell is rosszabbul megy mint 2 nappal azelőtt, pedig ugyanazt a protokollt csinálod és semmi nehezítés nem került bele. Amikor még a 20-as bell is nehezebbnek tűnik pedig minden logika szerint inkább erősebb kellene lenned azóta. A nehéz török igazán nehéz, pedig két nappal előtte ha nem is lazán, de legalább nem ilyen nehezen ment. Amikor hazaérsz és abban reménykedsz, hogy legalább az edzésnek hála kevesebbet fog mutatni a mérleg mint előtte, de mégsem :( Ráadásul kicsit a bokámat is érzem…

“Nem kell sokat dolgozni, de mindig” – Most akkor újraolvasom Balázs Ultrabalatonos beszámolóját motivációként és folytatom tovább a tennivalómat.

3. nap – Gó

Sajnos a brutál meleg olyan szinten is kihatással van és volt az edzésemre, hogy ennek köszönhetően szörnyen alszom :(

Reggel 4 órás kelés így elmaradt de cserébe valamicskét sikerült aludni. Korai munkakezdéssel összefüggő korai munkavégzés jutalma egy Gószövetségi tagsági ülés volt. Új elnök, ugyanaz az elnökség ami eddig is volt, azaz szerény személyem továbbra is a Gószövetség elnökségének a tagja maradt. Megelőző időben dilemmáztam, hogy visszalépjek-e, de arra jutottam, hogy így van esélyem egyáltalán változtatni és a helyesnek vélt irányba vinni a dolgokat :)

A végtelenül unalmas tagsági ülés után viszont egy kellemes kis klubalkalom keretében a Go Seigen 100-dik szülinapját ünnepeltük. Sok sok régi játékost sikerült erre Mérő Csabának előrángatnia és abban a szerencsében is részem lehetett, hogy édesapjával, Mérő Lászlóval is beszélgethettem egy kicsit.

Ha már edzésnapnak nem lett a legjobb, legalább pihenőnap formában kihoztam belőle a maximumot :)

2. nap – Kettlebell

Kettlebell edzést kellemesen megalapozta a dög meleg, a magas páratartalom és az intezív protokoll :D

kettlebell-sun

3 db nehéz török oldalanként. Mivel még csak most rázodom vissza, a 20-as bell pont kellemes választásnak bizonyult.

Majd húzódzkodás és fekvőtámasz létra 4-ig és moving target komplex 2×16-os bellel egy kicsit felturbozva: 5 helyett 6 volt a max, csak addig pihenhettünk ameddig az edzőtárs csinálta az ő körét és volt belőle ismétlés is. Furcsa módon a dög meleg ellenére ezt jól bírtam és élénken pörögtem közben.

Csak a 8×20 másodperces tabata csinálta ki kicsit a fogáserősségemet, még annak ellenére is, hogy azt reméltem az elején, hogy ehhez a 20-as bell könnyű választás lesz.

1. nap – Tűzszekerek

A Vangelist régen is szerettem, de mióta tavaly váltósként láthattam az egyéniben indulok rajtját, új dimenzióba kerültek a számai.

Most, hogy végre újra bringázhatok óvatosan, leporoltam azt a hegyes tervet, amit még Gyula tervezett nekem a lesérülésem előtt és gyorsan ki is próbáltam, hogy mit tudok. A nap alaphangulatát megadta az a tény, hogy ez volt idén eddig az egyik legmelegebb nap.

Az útvonalról alapjában annyit, hogy nagyon tetszett. Amikor éppen nem mosolyogtam attól, hogy bringázhatok és lejtőn száguldozhatok lefele, akkor éppen fogakat összeszorítva másztam meg a hegyeket. Van pár amit kisebb lendületet véve meg lehet mászni, de van pár igazán combos is. Párszor még biztos, hogy erre fog vezetni az utam :)

Közben a bokám egész jól vizsgázott, fájdalmat ott nem érzek. Combomban igen, de hát az csak az edzés mellékhatása és legalább érzem, hogy tettem valamit :D Az elhasznált kalóriákat (~3000 kcal) is csak részlegesen pótoltam és azt is szerintem egészséges formákból (reggel sütőben sült krumpli vajjal – közben banán – utána paradicsomleves és rízscsirke). Csak így tovább én :)

self-five

0. nap – Kezdetek

Kezdjük egy kis visszatekintéssel: kb. 4 hete sikerült egy részleges bokaszalag szakadással kezdeni a versenyszezont. Egy hét fekvőgipsz, két hét bokarögzítő és mellette két hét kineziótape. Ez alatt az ágyhoz kötöttségből szép lassan sántikálás majd séta lett és egy héttel ezelőtt már óvatosan el tudtam kezdeni bicajozni és kettlebellezni is, ezzel kezdetét vette a jövő évre készülés.

Mivel idénre még be van tervezve Priszcillával egy nagyatádi váltó, amin 140 km tekerés a terv, elsősorban bringázáson van most nekem a hangsúly. Ezt csak megerősíti az, hogy még próbálok óvatosnak lenni és nem újrakezdeni a futást :)

Motivált vagyok, fejemben folyamatosan ez a videó megy és meg fogom csinálni rengeteg munkával:



Az újra odafigyelt étrendet mozgással erősítve már esélyem van változtatni is. Tegnap erre Nightride keretében volt lehetőségem időt és erőt fordítani:

Nightridera menet:

Nightride és hazafele:

Miért pont Ironman?

Teszik fel nekem a kérdést néha…

Ironman-Logo

Mert szeretek biciklizni és futni! Mert ez egy olyan cél, amit akkor fogok tudni elérni, ha egyensúlyra jutok. Ha maximálisan fizikálisan és szellemileg is a toppon vagyok. Mert az oda vezető út nehéz és fájdalmas, de sok türelemmel, kitartással végigcsinálható. Mert járva jobb leszek tőle és ez az út maga a cél :)