8. nap

Újra újrakezdés…

Reggeli: ——-
Ebéd: Gyros tál, túró rudi
Vacsora: Halfilé rizzsel, gulyásleves
Edzés után: Fehérjeshake

Edzés: Gyógytorna, Kettlebell

Súly: 100.4

7. nap

Szörnyen szétesve még a szombati izomláztól és ezt kicsit tükrözte az “étrendem” is:

Reggeli: sült krumpli májjal
Ebéd: rizs lazacsteakkel
Vacsora: 2 szelet pizza és humusz

Súly: fene tudja

6. nap – Miért nem mondta senki, hogy ekkora izomláz lehet a túrázástól?

Mindenem fáj… nulla energiai. Reggel inkább szégyenszemre lemondtam a Vöröskő 25-ös terveimet mert annyira izomláz volt mindenemben (és ezt most látva a csodaszép képeket bánom is). Fene sem gondolta volna, hogy csak a gyaloglástól ennyi mindenem és ennyiféleképpen fájhat :D Nyilván fájdalommal vegyesen kicsit élvezem is, de akkor sem gondoltam volna. De volt időm rendet rakni itthon, olvasni és holnapra ördögi tervet készíteni…

Reggeli: ———
Ebéd: Tonhalkrém és sütőben sült krumpli vajjal
Vacsora: Változatosság kedvéért gyros (tudom, át kellene térni valami másra)

Súly reggel: 99.4 kg

5. nap – Zsíros deszka 30 és flow a túrázásban

10-en gondolkodtam, 20-ra vágytam de végül 30 lett :) Maradhat?

Zsíros deszka 30

A múltheti kistarcsai túra után kacérkodtam már a Zsíros Deszka 20-as távjával. Szombat reggelre oda jutottam, hogy “mindennek tudok ellenállni, csak a kísértésnek nem” és 30-on indulok. Ha nem érzem magam jól magam, akkor maximum valahol kiszállok és szólók a szervezőknek, hogy ne várjanak. Ha jól sikerül, akkor pedig örülök neki.

ZsirosDeszka_302

Őszintén szólva nekem a túra legnehezebb részét az jelentette, hogy az előző esti barátokkal sörözés és borozás után időben fel tudjak kelni :). Enyhe másnapossággal indultam neki alig 4-5 óra alvás után a túrának. Bemelegítésként Normafáról sétáltam le a Csillebérci gyerektáborhoz mert nem volt türelmem a 21-es buszra várni. A nevezés meglehetősen gyorsan lezajlott és meg is kaptam az itineremet pillanatok alatt.

Láttam magam előtt egy kisebb baráti csoportot és egy ideig velük tartottam. Tündér szikláig emiatt nem túl sokat kellett gondolkodnom az útvonalon és kellemes tempót is diktáltak. Sajnos ők néha-néha belekocogtak én pedig nem, szép lassan lemaradoztam tőlük.

10684314_1531485987069832_1593613133_n

Szépjuhásznétól már egyedül mentem tovább részben ismert útvonalon. Kis-Hárs-hegyről az Árpád-kilátóig lesétálva teljesen új terepet fedeztem fel olyan utcákkal, melyeket öröm lenni bringával meghódítani. Ha nem voltak 20 százalékosok, akkor egy sem :) Eddig sikerült az eltévelyedéseket is a minimálisan tartani: maximum fél kilométert tehettem bele. Az Apáthy-szikla formájában megtaláltam a túra egyik legszebb helyét és innen elfele menet még véletlen egy geoládát is felfedeztem. Benéztem egy résbe, hogy milyen jó lenne rejtésre, erre nem megelőztek :D?

Ekkor tartottam 10 kilométer körül és értem vissza kicsit ismerős terepre. A kéktúra útvonalát kellett követni Virágos-nyeregig ennek minden előnyével és hátrányával. Előnyként cseppet sem kellett gondolkodni a merre tovább kérdésen-hátrányként pedig felidéződött az egyik utált ereszkedés. Pecsét begyűjtése után ismét abban a szerencsében volt részem, hogy ismerős útvonalon kellett haladni. A Kitörés 25 utolsó pár kilométere is erre vezetett az ellenkező irodába, csak akkor ezerszer több sárral. Akkor azt hittem, hogy csak a sár és jég miatt volt szívás felmászni az Újlaki-hegyre de kiderült, hogy ez az ereszkedés száraz időben is nehéz.

Innen már a Hűvösvölgyig tartó szakasz gyerekjáték volt – csak egy enyhe eléhezés nehezítette a napomat, melyet sajtos-tejfölős lángossal próbáltam ellensúlyozni. Napi jótéteményemet a Kis-hárs-hegyen útba igazított terepfutónő képében tudtam le és rendületlenül mentem tovább visszafele. Szépjuhásznétól ismert környéket tartogatott nekem az út vészes emelkedők vagy ereszkedések nélkül. Makossmáriánál az utolsó ellenőrzőpontot érintve visszafordulhattam a KFKI-nek. Miután ellenálltam a kísértésnek, hogy két megállót nem busszal tegyek meg és ne közelebbi bejáratát használjam a gyerektábornak (igen, gyarló emberből vagyok), vissza is értem a kezdőponthoz és átvehettem a jól megérdemelt kitűzőmet:

10654980_283130105218444_55607717_n

Mivel pont nem értem el buszt, így hát várt egy kis levezetés is rám Normafáig és ezzel 35 km körül zártam a napot:

A túra hossza nekem most pont tökéletes volt és az útvonalt sem éreztem túl nehéznek vagy túl könnyűnek. Az itiner térkép oldala (lásd lentebb rákattintva) nekem adta magát (bár alapból jól tájékozódom), viszont a másik oldalát nézve tévedt el a futó leányzó. Pontőrök az ígért helyen és ígért időben voltak csokit osztogatva, szóval nincs mibe belekötnöm. Az ár/érték aránnyal meg vagyok elégedve :)

ZsirosDeszka_30

Gondolatok és a Flow:

Mostanában, hogy a flowról olvasok és sokat vagyok egyedül, rengeteg időm volt a gondolkodásra. Tegnapi nap például arra jöttem rá, hogy nekem a túrázás a flow keresésének egy nagyszerű eszköze és ehhez elég csak megnézni a jellemzőit:

-az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
-azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
-egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz)
-a szituáció feletti kontroll érzése

Mindig találhat (vagy csinálhat) az ember magának olyan túrát, ami a képességeivel összhangban van. Ha túl rövid a táv, hát megyünk egy hosszabbra. Nehezíthetjük azzal, hogy előző időnket akarjuk fél órával megjavítani de akár azzal is, hogy most belekocogunk. A lehetőségek száma majdnem végtelen, hogy hogyan tudjuk pont a képességeinkhez megfelelően alakítani a körülményeket.

-a tudat erős fókuszáltsága
-az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
-az időérzékelés torzulása
-a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
-az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja

Figyelünk a környezetünkre. Hogy hova lépünk amikor felfele és lefele küzdjük magunkat. Amikor éppen nem a terep jelent nehézséget akkor nagyszerűen el lehet gyönyörködni az erdő fáiban, a mező növényzetében. Amikor semmi ilyen nincs kéznél akkor ilyen gondolatokkal is el tudjuk magunkat szórakoztatni. Remélem nem kell tovább magyaráznom, hogy miért nagyszerű a túrázás a flowkeresésre :)

“Kötelező elemek”:

Reggeli: ——–
Ebéd: a frissítőpontokon kapott csokik, sajtos-tejfölös lángos, gyros tál
Vacsora: Főtt tojás, mozzarella sajt, zöldségek

Súly: nem mértem magam

4. nap

Reggeli: ———
Ebéd: Mozzarelás bazsalikosom csirke és fasírt főtt rizzsel, savanyú káposzta
Vacsora: Gyros tál

Edzés: városban bringázás ~30 km

Súly: 98.9 kg

3. nap

Sikerként éltem meg, hogy az édesség egyre kevésbé vonz úgy a boltban, mint a bolton kívül is :) Ezek mellett sikerült odatenni magamat bellen rendesen és egyre jobban figyelni a gyakorlatok helyes kivitelezésére. Még a végén egyszer megtanulok helyesen is húzódzkodni…

Reggeli: —-
Ebéd: Mozzarellás bazsalikomos csirke krumplipürével
Uzsonna: tonhalkrém
Vacsora: Gyros tál

Gyógytorna: végtelen mennyiségű nem is kicsit fárasztó gyakorlat bokára és egyensúlyérzékre.
Kettlebell edzés: Primal move bemelegítés. Oldalanként 2 db nehéz belles lassú török felállás. 3-as és 2-es létra húzódzkodás, fekvő, clean, military press és guggolás komplexből. 12×10 nehéz belles swing. 4 db átemelős plank

Súly reggel: 100.0 kg

2. nap

Reggeli: leangains jegyében kimaradt
Ebéd: céges staff meetingen 2db “hotdog” és pizzaszelet
Vacsora: steak salátával és burgonyával + 5g BCAA

Súly reggel: 99.3kg
Mozgás: 15km bringa a városban

1. nap

Reggeli: Zöldséges rántotta
Ebéd: Fasírt krumplipürével
Vacsora: Wasabis mogyoró (ejnye)

Mozgás: 30km bringás közlekedés a városban
Kettlebell edzés: Primal move bemelegítés. Oldalanként 2 db nehéz belles lassú török felállás. 3-as és 2-es létra húzódzkodás, fekvő, clean, military press és guggolás komplexből. 12×10 nehéz belles swing.

Súly este: 99.2 kg

0. nap – Tabula rasa

Pont most lenne itt az ideje a századik bejegyzésnek de újraindítottam a számlálót. Újraindítottam a számlálót több okból is.

Mostanában kicsit magamba fordultam. Csöndbe maradtam, figyeltem a környezetemet és magamat. Néha dühöngtem, néha irigykedtem, néha pedig szimplán csak elmélkedtem. Szerencsére úgy érzem, hogy ennek a 3-4 hétnek most vége van és ha már leépítettem kicsit magamat, szép lassan jöhet a magam felépítése.

c9c19cb9c8285e724ce8e9460b669ebf

Mostanában nem tudok élni a futással és a hosszú egyedül megtett bringatúrákkal mint meditatív tevékenység, ezért más módszereket keresek ennek kiváltására. Egyik ilyen amit találtam és rengeteget segített, az Egyensúlyom csapat vasárnap esti meditációja. Legutóbbi alkalom elgondolkodtatott a céljaimról, hogy miért akarom őket elérni. Felírtam őket egy lapra és arra jöttem rá, hogy az elején csak olyanok szerepeltek, melyek a hiúságomat legyezgették de igazából nem fontosak. Elvesztettem az irányt és rossz okokból akartam elérni azt amit. Nem mondom, hogy visszataláltam a megfelelő motivációkhoz, de elkezdtem a jó irányba keresgélést.

Részben a bokasérülésnek, részben a gyenge akaratnak és “mindennek tudok ellenállni csak a kísértésnek nem” köszönhetően ma 100.9 kg-ot mért a mérleg, amit rengetegnek tartok. Szilveszterre 90 akarok lenni. Jövő nyárra 85-80 között. Elképzelhetőnek tartom, hogy a kisebb értéket is tudom tartani és valahol itt lesz a versenysúlyom, de annyi bizonyos, hogy ezért rengeteget kell tennem.

Ennek a tevékenységnek lesz a velejárója, hogy a bejegyzések végén szerepelni fog a súlyom, mint egy szám mely a megfelelő irányba lökdös és önuralomra késztet. Amint lesz egy kis időm a nyomást egy gyönyörű grafikon fogja szolgáltatni 4 gyönyörű vonallal: “honnan indultam?”, “hova tartok?”, “milyen részcéljaim vannak?”. Ugyanilyen velejáróként próbálom kezelni a napi kajám feljegyzését is, hisz ettől sem lehet eltekinteni ha diétáról van szó :)

Vettem egy paleo szakácskönyvet. (kösz de nem akarom hallgatni a paleo elleni szövegeket és nincs kedvem vitatkozni a tudományos alátámasztottságáról). Tény, hogy az étrend elég közel áll a lowcarb és TED étrendekhez (utóbbi amit én célba vettem) és ilyen formában ez a könyv rengeteget fog segíteni, hogy kis átalakítással nagyon jó kajaötleteket kapjak :) Leangainsszel igazából mindegyik összeegyeztethető. Ennek terén is sikerült már egy kb. 10 órás ablakot betartani étkezéseket tekintve -> már nem sok van hátra a 8 órás működéshez.

A blog stílusa kicsit változni fog. A követői láthatták, hogy mostanában nem olyan gyakran írok. Ennek részben oka a bokasérülés, hiszen így a sporttevékenységek száma drámaian csökkent. Ha csak keveset írhattam volna és nem volt ihletem egy hosszabb bejegyzéshez, akkor inkább nem írtam semmit. Ezzel a rossz szokással szeretnék szakítani -> akkor is írok bejegyzést ha nem tettem semmit legalább a mért súlyomat, a napi betevőmet és a városban biciklizést feljegyezve.

Kicsit randomok lettek a gondolatok, de túl fogjátok valahogy élni :)

Ha bármi gondolatotok van, hallgatlak benneteket, legyen ez akár a tartalommal és edzéstervemmel kapcsolatos, legyen akár a helyesírásommal. Szóljatok ha gondoltok valamit, mert különben “néma gyereknek anyja sem érti a szavát”.

97. nap – Kistarcsai teljesítménytúra

Ha már a bokám miatt a futás még 3-4 hétig kényszerpihenőn van, hát úgy döntöttem az ehhez legközelebbi még óvatos mozgást fogom végezni – a túrázást :]

ttt

A mai a kistarcsai teljesítménytúra 14 kilométeres távját néztem ki. Arany középúton volt a 6 kilométeres extra rövid lehetőség és a 20 kilométeres hosszabb lehetőség között. Ezzel a távval inkább óvatoskodtam és nem bántam meg a döntésemet :)

Ha már ennyire a közelben volt a program, hát kitartottam a bringával mennyünk el a helyszínre ötletem mellett. Nem titkolom, ebből szokást szeretnék csinálni, ha csak a bevállalt TT vonalvezetése engedi ezt :)

Az útvonal kijelölése nem hagyott kívánnivalókat maga után :) Ahol csak el kellett volna gondolkodnom, hogy merre tovább, ott találtam egy nyilat vagy szalagot ami azonnal a helyes irányba igazított. Szint alig, a túra egyetlen nehézsége igazából csak az elmúlt hét időjárása volt. Kisebb tavak az útvonal közepén és sártenger a mezőkön. Újra átélhettem a kitörés 25-ös “majdnem ott marad a cipőm az előző lábnyomom helyén” érzését :)
14.4 kilométert csak kicsit több mint 3 óra alatt tettem meg, amivel meg vagyok elégedve. Gyorsabban is mehetett volna de nem volt értelme kockáztatni a még nem teljesen felgyógyult bokámmal.

Egy kis energiafeltöltés (zsíros deszka) és kellemes fáradtság megállapítása után haza is irányítottam magam. Őszintén szólva arra számítottam, hogy fáradtabb leszek és hév-vonat kombináció fogok majd élni visszafele, de végül a vártnál kevésbé fáradtam el, így a hazautat is bringával nyomtam le :)

A fáradtság kellemes, a bokám még mindig tart – sikeresnek fogom fel a mai napot :]