56. nap – Dorog-Piliscsaba kéktúra

Tavaly kb ez idő táján kezdtem el a Kéktúrát kikapcsolódás és mozgásváltás indokkal. Nem sok szakaszt jártam be eddig, de amiket igen, azokat mind nagyon élveztem részben a kellemes táj és részben a nagyszerű társaság miatt.

Ha már most vasárnap 1 héttel Nagyatád után még relatív pihenőnapom volt, úgy gondoltam kis pihenésként és keresztedzésként a Kéktúra Dorog és Piliscsaba, illetve Piliscsaba és Hűvösvölgy közötti szakaszát fogom megtenni :) A társaság a napra adott volt nagyon jó barátok és pár ismerősük társaságában.

Még kellemes hűvös időben vette kezdetét a túra, de sajnos Dorogtól nem túl távol, Kesztölcnél elő jött az a faktor, amitől kicsit tartottunk: a kisütött nap hatására egyszerre lett dög meleg és magas páratartalom. Vagy a perzselő napon süttettük magunkat vagy pedig az erdő árnyékában a magas páratartalomtól kapkodtuk a levegőt és izzadtunk amennyire éppen hagyta a levegő. Sajnos itt fordult vissza kettő kétlábú és egy négylábú túratársunk is :(

Kellemes mező gyönyörű növényzettel, bal oldalt hegyorom, jobb oldalt szőlőtőkék – én imádtam az útvonalat. Később puha homokos út – ezt Vercsi élvezte ki szandál nélkül :) Szederbokrok mindenfelé – komolyan azon gondolkodtunk, hogy vajon lehet-e szedermérgezést kapni :D

Kis visszavágásként cserébe csalánrengeteggel lepett meg minket a természet de alapvetően azt is élveztem. Note to self: kell szereznem egy olyan nadrágot amit lehet hosszú és rövid változat között alakítani kedvünk szerint.

A tervezett 14:00 helyett 15:15 körül értünk Piliscsabára és megebédelés és pár korsó sör után arra jutottunk, hogy inkább nem folytatjuk a túrát. A meleg és lassúság túl sokat kivett belőlünk :(

55. nap – Új szakág a szintéren, a hegyi bringázás

Miután kedves jóbarátom kölcsönadta a montiját, volt lehetőségem most szombaton kipróbálni egy nekem merőben új dolgot: a hegyi kerékpározást.

Úristen, ehhez technika is kell! Akik komolyabban bringáznak a közlekedésnél, azok között átlagosan erősnek érzem magam és az eddig a legtöbb terepen elég volt, de ez itt valami új volt :D. Itt nem elég, hogy ha oda tudok lépni a pedálnak, hanem figyelni kell, hogy ne csússzak be a vízmosásba, ne döljön annyira hátra a bringa, hogy én dőljek vele és még ezer apróság… Sok kis részlet amit meg akarok tanulni, be akarok gyakorolni de jelenleg 30 km-en inkább fejben fáradtam ki, mint testben.

Halálfélelem. Már majdnem 4 éve országútizom és kiismertem annyira a bringámat, hogy tudjam, hogy a legtöbb kanyarban mennyire tudom még biztonságosan bedönteni, hogy mikor van tapadás és hogy mikor nincs. Montinál jelenleg semmi hasonló tudásom nem volt. Rongyolok lefele egy köves, saras, gyökeres úton és próbálom eltalálni azt a sebességet amit még relatív biztonságosnak érzek. Durva meredek lejtő csalánerdőn keresztül, kövek amiken fene tudja hogyan fogok átjutni és minden hasonló izgalom.

Technológia. Nem hiába van hülyegyerek (én) a montis spd! Következőnek úgy vagyok hajlandó elmenni montizni, hogy szerzek hozzá egy normális cipőt. Mutáns volt a kinézete a bicajnak (legalább úgy Hulk), amikor az országúti pedált felszereltem, de ez csak a legkisebb gond. Nyilvánvalóan nem erre van tervezve :D
Egy kis sár után meg kellett küzdenem azzal, hogy bele tudjak lépni a pedálba és jobbal kb lehetetlen volt beletalálni sárosan. Kell az a két oldal. Kell az a cipő, mely tudja azt kezelni, hogy néha az ember tolja a biciklit. Az országúti csuka nem ilyen :D
És kell az a megfelelő méretű váz, mert ez sajnos nagy :(

Konklúzió? Rettentő szimpatikus a szakág. Tetszenek a kihívásai és még fogok vele foglalkozni, mert az adrenalinnal vegyes félelem rohadtul tetszik. Kicsit talán azt is remélem tőle, hogy itt szerzek technikát és erőt még és ennek gyümölcseit majd az országúton fogom begyűjteni :)

10593427_1532800113607123_137950920_n

52. nap – Motivációra nekem is szükségem van

Kis dolgok, amik rettentő jól tudnak esni az ember lelkének :)

“mindig olvasom a beszámolóidat és nagyon szépen, tudatosan, sorjában haladsz a cél felé! ”

“Afféle motivációként olvaslak mindig :)”

Pár ilyen beírás ami hihetetlen motiválóan tud hatni rám :) Igazából még semmi kiemelkedőt nem értem el, de jó dolog így is ilyeneket hallani és remélem, hogy a következő pár évben tudom ezt folytatni. Meg szeretném mutatni, hogy megcsinálható a változás, elérhetőek a célok, ha az ember nagyon akarja és tesz érte.

Vannak az oda vezető úton buktatók, de ezek ellenére is menni kell tovább – fel kell állni a földről, leporolni magunkat és folytatni a küzdést a terveinkért :) Én jelenleg ennek az útnak nagyon az elején tartok. Könnyen utol lehet még érni, le lehet kicsit előzni ezzel engem is gyorsabba haladásra ösztönözve.

Út

Ui.: Képzeljétek ide nem létező szponzoraim kicsit sem átlátszó reklámozását ;-)

Polythlon Extreminate – Nagyatádi ironman 2014

Idén amikor már biztosak voltunk Priszcillával, hogy idén nem próbálkozunk meg az egyéni Ironmannel, mert korai lenne, úgy döntöttünk, hogy ismét indulunk páros váltóban. Közeledtek a napok vészes sebességgel és történtek az események. Sikerült összeszednem egy részleges bokaszalagszakadás és az is kétségessé vált, hogy egyáltalán a rajthoz állhatok. A második doki szerint még csak most kezdhetnék el szép lassan újra mozogni, nem hogy ússzak, tekerjek és fussak. Az eredeti fele-fele elosztás változott és 1.9 úszás, 145 tekerés, 10 km futás tervvel álltam a rajtvonalhoz.

7:24

Az egyéni teljesítők már a rajtvonalnál állnak és megszólal két zene, melytől az embernek ezek után mindig ez a pillanat fog az eszébe jutni:



7:30

Eldördül az ágyúszó és mindenki a gyékényesi tó habjai közé veti magát. Az egyénieknek elkezdődött az egyik leghosszabb napja. Van aki “csak” 9 órát fog ezek után a pályán tölteni, de van aki ezzel az úszással egy 15 órás mozgásra melegít be.

Mi nézőként állunk még egy ideig a part szélén és drukkolunk a klubtársainknak, barátainknak.

8:45

A váltósok is megkapják a maguk Vangelisét és a következő ágyúszóval útnak is indulnak az első emberek. Nálam kezdetét veszi az izgulás, de szerencsére találok klubtársakat és a velük beszélgetés lenyugtat :) Miközben az E-Vitamonok úszóját nyugtatom (első nyíltvízi úszása) nekem is elmúlik az izgalom (második nyíltvízi úszás). Priszcilla a tervezett időben jön és rohanok be a vízbe. Furcsa az első 10 percben az úszás, de szép lassan összerakom a mozgást és már csak a bóják szem előtt tartása a cél. 1 óra körüli időt terveztem és egyre inkább meglepődök magamon, amikor 54 percnél mászok ki a vízből és veszem az irányt a depó felé….

Kis szenvedés a kompressziós zokni felhúzásával, pulzusmérő felvétele és futás a depó kijárata felé. Ugrás a bicajra és kezdetét veheti az első 75 kilométerem. Gyula tanácsaira hallgatva laza tempóban indulok neki és pörgetősen megyek el Csurgóig. Két szendvics formájában az energia pótlás is elkezdődik, közben kiélvezve az Ágneslaki Arborétum kilátását. Utolsó hegy megmászása és végére is érek nyugis pályarésznek.

Vár a 61-es út, árnyék nélkül, hosszan és legfőképpen szembe széllel. Fog összeszorít és HTFU üzemmód bekapcsolva. 2:35-ös részidővel érek be a nagykör végéről ezzel 29-es átlagot futva. Priszci vált és én bedőlök az árnyéka. Van másfél órám pihenni és összeszedni magam.

14:58
Priszcilla visszaérkezik és jöhet az újabb két köröm. Másfél óra pihenés bőven elég volt arra, hogy most faljam a kilométereket és 30 körüli tempót menjek szinte folyamatosan. Inkább előzök, mint előzgetnek. Dobj egy kulacsot tesó! Második körömön már próbálok odafigyelni a frissítésre és nem sokat inni. Sótabletta mellé jöhet csak egy kis folyadék, de az összes többi a fejem nedvesen tartására ment el.

17:29
Depó – egy kis vita rendezőkkel, mert arra az esetre nem készültek fel, hogy váltónál ugyanaz akarná folytatni a futást, aki befejezte a bringát. Levetett cucc eljuttatva a bringámhoz és kezdetét veszi a futásnak gúnyolt valami. Felkavart gyomor és ha kicsit is gyorsabban kocogok, akkor annak teljes tartalmának visszaadásának veszélye. Lassú belesétálós első köröm után gyorsan lepasszolom a chipet Priszcillának és jöhet a pihenés. Van elvileg legalább másfél órám, hogy összeszedjem magam és váltásra képes állapotban legyek.

40 perc múlva jön a Priszci és jól van. Megbeszéljük, hogy mi kell neki a következő frissítéskor és megy is tovább mintha semmi sem történt volna. Visszafekszem az árnyékba és pihenek amíg szép lassan jönni-e kellene.

19:valamennyi
Kiállok az út szélére és várom, hogy jöjjön a Priszci. Csak azt látjuk, hogy a szokásosnál is több ideig tart a köre. Egyszer csak megjelenik pityeregve. Kifordult a bokája még a kör elején és azzal poroszkált el ideig. Gyorsan felváltom, hogy azzal se veszítsünk túl sok időt és utamra indulok.

Ameddig én úton vagyok, addig mind a ketten megálmodjuk, hogy mi legyen. Gyomrom idő közben futásra képes állapotú lett. Lassú 6:30-as kilométerekkel megyek a pályán és közben azon gondolkodom, hogy mihez kezdjünk és hogy Priszci mennyire lehet megsérülve. Annyit nem ér az egész, hogy a sérülést komolyabbá tegye… Futok visszafele és töröm a fejem, számolgatok. 3 és fél órám van egy félmaratonra. Laza kategória lenne. Érzem, hogy még így is meg tudom csinálni, de elgondolkodom rajta, hogy van-e értelme. “Az út maga a cél”.

Futók be a váltózónához és várom a folytatás mikéntjét. Priszci ragaszkodik hozzá, hogy elkezdi a következő kört és látva a tekintetét, tudom hogy értelmetlen vele vitatkozni. Lepihenek, vedelem a Colát és várom, hogy újra én kerüljek sorra.

22:valamennyi
Priszci futott – én futottam – újra ő a pályán és én várakozom, hogy újra sorra kerüljek. Várakozom, hogy nekikezdhessek az utolsó körömnek. Háttérben retro disco számok mennek és a lábam automatikusan mozog a zene ütemére. Átestem a holtponton. Éber és energikus vagyok és úgy érzem, 2-3 kört még lazán elfutnék.

Jön szép lassan Priszci és nekiindulok az utolsó körömnek. Mozgásom egyben van, gyomrom 90%-os és az hideg idő is csodákat művel. Továbbra is 6:30 körüli ezreket nyomok, amivel magamat is meglepem és ráfordulok az utolsó 1200 méterre. Pár utolsó pacsi és a váltózónánál Priszci is csatlakozik hozzám.

23:09
Befutó :)

Teljesítettük a 25-dik Nagyatádi Ironman és a sérülés, átvariált futások ellenére is 40 percet javítottunk az időnkön :) 1.9 úszás, 145 bringa és félmaraton a lábamban.

XM_25_tetkohozjpg_0

Whovian csapathimnuszunk:



És hogy hogyan tovább?
Azt hiszem elég ennyit mondanom: T-364. Jövőre nekem is szólni fog a Final Countdown.

A verseny tanulságos volt. Rámutatott, hogy az úszásra, frissítésre és étkezésre kell koncentrálnom az elkövetkezendő 1 évben. Ha ezeket rendbe szedem, akkor elérhető közelségben van jövőre az egyéni teljesítés.

Ha indulnék idén szálkai triatlonon, elég biztosan tudom állítani, hogy tudnám teljesíteni. Gondolkodom a kenesei triatlonon is, de úgy érzem nekem most inkább “pihenés” kell. Másfél hónap, ameddig újra feltöltöm szellemi raktáraimat és elkezdődhet a jövő évre koncentrálás teljes erővel.

38-42. nap – Lake Balaton Lager

Tavaly kedves kettlebelles barátaimnál látott képek és élménybeszámolóik alapján egy dolgot fejembe vettem idén -> ha lesz kettlebell tábor, nekem muszáj lesz ott lennem :) Úgy alakult, hogy most éppen szerencsésen a Vasi vasember és Nagyatád közé esett a tábor, amit talán kicsit bátran, de bevállaltam.

Ismerve a tábori edzéstervet, Gyulával az utolsó hosszú futást szerdára terveztük majd utolsó hosszú bringaként a Balatonlelléle lefele út maradt :) Ébredés fél 7-kor, vonat 7-től, 8:15-től már úton is voltam a Lágymányosi hídtól lefele a Balatonnak :)

Meleg ellenére sikerült meglepően jó tempót diktálni. Délután 2-re már lent is voltam a Balatonlellén 29 km/h közeli mozgó átlagot hozva. Megállni csak kulacsot tölteni és ebédelni álltam meg összesen talán 4 helyen :) Ezzel a kis tekeréssel nekem már meg is volt a bemelegítés a táborra és hatásaként a lábamat még 2-3 napon keresztül éreztem :D

10489942_258203197704966_2113019805969987138_n

3 napon keresztül a program alvás – triatlon edzés (futás vagy úszás) – bell edzés – ejtőzés a balatonban – bell edzés – minimális sörözés és alvás volt a program. Intenzív egy hétvége melynek még mindig érzem a fáradtságát, de cserébe rengeteg élményt szereztem és úgy érzem bellből is rengeteget tanultam :) Bővebben nem is tudom, nem is akarom leírni az élményeket és edzéseket – legyen elég annyi, hogy ha jövőre is meg tudom oldani Nagyatád előtt ezt a tábort, akkor semmi pénzért nem hagynám ki :)

37. nap – Szálkátlanítás

Egy meglepő döntésre jutottam ma: nem nevezek a Szálkai triatlonra. Hogy miért is? Viszonylag egyszerű az oka, úgy döntöttem, hogy inkább egy jó embert támogatok a nevezési díj helyett és nála jobb helyen lesz a pénz http://csajtakaro.wordpress.com/2014/07/16/lehetoseg-2/

-Magának elment az esze, tudja?
-Egy élet munkája fekszik benne!

Páran majd azt mondják, hogy hülye és naív vagyok de nem érdekel. Segítek, mert megtehetem és segítek mert úgy érzem jó helyen van ez a segítség. Triatlont azért kezdtem el, mert nagyszerű kihívás és mert szeretem és jobbá leszek általa. Na hát ettől is :) Ez is segít, hogy közeledjek ahhoz az emberhez, aki lenni szeretnék.

10448478_247410638790666_2059215134680733148_o

Gondolkodtam rajta és a féltáv teljesítéséről nem mondtam le :) Nem kell nekem érem, nem kell nekem dobogó aminek jelenleg még a közelébe sem érnék. Ahhoz, hogy teljesítsem a távot igazából csak pár jó barát segítségére lenne szükségem egy kellemes napon nyár végén vagy ősz elején. Na ki lenne benne vagy tartana velem úszásra, bringázásra, futásra?

36. nap – Kettlebell és barbell

5×5 deadlift 67.5 kilogrammos barbellel

Primal Move bemelegítés
1-1 TGU lassan 20-as bellel
4 húzockodás próbálkozás lassú leengedéssel majd közvetlen utána 1-2-3-4 fekvő létrában.
3 körös moving target komplex 2-3-5 ismétléssel 2db 16-os bellel
12 db plankes átamelés 12-es bellel.

35. nap – Pihenőnapon a sportszerüségről

Sosem fogom megérteni azokat az embereket, akik elrontják mások örömét…

Nem értem, miért kell 3 óra közeli olimpiai távos időnél belesprintelni a gyerekével befutó apa célfotójába. Tényleg ennyire vak vagy figyelmetlen lenne valaki? Nem tudom elhinni.

Nem értem, miért kell figyelmetlenül összevissza tekeregni egy körpályán, ha már nektek véget ért a versenyetek, de másoké még tart. Ennyire lehetetlen lenne legalább a jobb oldalára húzódva ünnepelni ahelyett, hogy a versenyzők köztetek kell szlalomozzanak?

Annyival egyszerűbb lenne minden, ha néhányan csak belegondolnának a másik helyzetébe :(

33-34. nap – Leghosszabb nap

A körülmények és az őrültségem összejátszásaként sikerült egy intenzív hétvégét teremtenem magamnak :) Kezdésként mint első egyéni triatlonversenyem kinéztem magamnak a Vasi Vasembert ami most szombatra esett. Ehhez társult munkatársam emberkeresése a Hungaroringi 24 órás bringázós csapatába, amire ugyanúgy ráharaptam. Olimpiai távú triatlon egyik nap, 4 óra bringa edzés jelleggel másik nap – sound like a plan :) Papiron jól hangzik, kivitelezve sokkal de sokkal nehezebb volt, de erről a későbbiekben.

Vasi vasember:

Az izgalom azzal, hogy a verseny előtt 2 nap még fuvarom sem lefele. Dóriék hathatós segítségével végül sikerült lejutni, de ha 3-4 órát aludtam, már akkor is sokat mondok. Szerencse, hogy mire elértünk teljesen magamhoz tértem. Gyors bedepózás és kiállás a halastó partjára és kezdetét vette az izgulás.

Nyílt vízben még nem úsztam – azt a mártózást amit egyszer-kétszer tettem a Balatonban, nem nevezném annak.

Neoprén nuku – mindenki azzal nyugtatott, hogy a tó csak egy kis pocsolya, meleg lesz a vize és semmi szükség rá. Hát a 21 fok nem kifejezetten volt az. Rajtpisztoly eldördült és már ment is a teperés. Jó úszok azonnal elhúztak és én valahol a vége fele próbáltam ellenni és minél többet kihozni a mellúszásomból. Gondolkodtam a gyorsúszáson, de őszintén szólva nem éreztem magamat elég rutinosnak magamat benne, hogy itt próbáljam ki nyílt vízben elsőre. 39 perccel másztam ki, amivel azt hoztam, amit vártam magamtól.

Gyors depózás után felpattantam a bringára és kezdetét vehette a bringás kör. Annyit jól elszúrtam már az elején, hogy a rajtszámomat elfelejtettem felvenni és ezért végig izgultam. Azt mindenesetre igazolódott, hogy bringán jobb vagy mint úszásban. Inkább előztem, mint hogy engem előzzenek. Az azért picikét személyiségformáló tényező volt, amikor az úszásból mögöttem kimászó kb 40 évvel idősebb öreg utolért a bicajon. Vele gyakorlatilag a futókörig majdnem fej fej mellett haladtunk. Szeretnék ilyen idősen én is ilyen formában maradni :)

Kezdődhetett a futás, ami maga nem túl sok tanulságot tartogatott nekem – valószínűleg a bringán sikerült túl sok vizet inni és futás közben végig felfújva éreztem magam. Sosem szoktam 3 kulacs folyadékot lenyomni 40 km alatt. Kényelmetlen volt és fájt a futás. Ezzel együtt sikerült összehoznom egy 1 óra 8 perces tíz kilit. Így utólag belegondolva nem is rossz, ahhoz képest, hogy lassú futó vagyok még és egy hónapja kezdhettem el újra futni.

Összidő: 03:10:44

Tanulságok:
a) Meg kell tanulnom rendesen úszni :)
b) Futás, futás, futás
c) frissítés

Bár első és második kritikus, mégis a harmadikban láttam ezen a versenyen a legnagyobb problémát. Ha nem csapom szét bringán a gyomromat, akkor futáson szerintem 5 perccel jobbat is mehettem volna és nem állt volna be masszív zombi állapot a verseny után. Ebből csak 1 óra múlva masszív mennyiségű csoki, cola és egyéb harapnivalók után sikerült visszanyerni megszokott mentális állapotomat. Pestre kb 10-re sikerült visszaérni és ezzel le is zárult a Vasi vasember része a napomnak.

Vasi Vasember

Vasi Vasember

24 óra bringa
És nem sokkal utána kezdetét vette a Hungaroringes móka. 11-re értünk ki és egy gyors átöltözés után már fél 12-kor a pályán is voltam.

Hűvös idő, telihold és a délutáni kajától feltöltődött energiatartalékok – tökéletes körülmények között vágtam neki a tekerésnek. Holdfény annyira bevilágította a pályát, hogy még lámpa nélkül is boldogultam volna. 1 óra 10 percet mentem, de annyira a környezet élvezetére figyeltem, hogy szinte észre sem vettem, hogy eltelt az időm :)

A nagy élvezkedés közepette még a korcsoportunkban előttünk lévő csapatot is sikerült behozni. Ilyent sem sokat hallotok tőlünk, de levertük a készenléti rendőröket :D

Teliholdfényben, a csillagok alatt szabad levegőn hajtottam 4 óra alvásra a fejemet. Második priceless élmény ugyanazon az éjszakán.

5-kor ébresztő, hogy 6-kor már készen is legyek a tekerésre. Az éjszaka folyamán új csoportot néztünk ki mint cél, így hát következő köreim mind arról szóltak, hogy próbálok minél több időt hozni rajtuk. Taktikázás az ívekkel, elkapott bolyok és lemaradás róluk. Pörgés pörgés hátán. 155-ös és 160-as átlagpulzusok jöttek ki az óráim végére – jó 20 ütéssel magasabbakat, mint amiket bringás edzéseken szoktam nyomni :)

Körhátránytól 22 másodperces előnyig volt itt minden. Úgy mentem ki az utolsó körömre, hogy akkor most mindent megteszünk amit csak tudunk, hogy ledolgozzuk a 8 perc hátrányunkat. Másfél óra tekerés csőgázon, nem túl kellemes érzés. Vége felé már nagyon számoltam a köröket és imádkoztam, hogy vége legyen. Imádkoztam, hogy az utolsó lefújt kör után ne csak egy extra körrel lehessen bemenni a box utcába. A szenvedésnek délután 2 óra után nem sokkal lett vége és olyan formán meghálálta magát, hogy a kezdő 8 perces hátrányból sikerült 4 percet csinálni. Hát mi lett volna itt, ha pihenten megyek oda :D?

Hungaroringen így összesen 33 (8+8+7+10) kört (144 km) sikerült begyűjteni nem kicsi fáradtsággal egyetemben. Hosszú nap volt, de maximálisan megérte. És amit reméltem a befutó bevállalásával, valóban kockás zászlóval intettek le :D

Befutó

Befutó

Hogy csinálok-e még ilyent? Amilyen flúgos vagyok, valamikor biztosan :)