21. nap – TaBu 100 TT

A blog elindításának 3 hetes fordulóját egy teljesítménytúrával ünnepeltem :) Néha-néha bringás teljesítménytúrákra járva megszoktam azt, hogy azok inkább csak bringázások és túl sok valós teljesítményt nem várnak el az embertől, de a körülmények most ennek pont az ellenkezőjét teremtették meg számunkra. A terv az volt, hogy összekötöm a kellemeset (barátokkal biciklizés) a hasznossal (edzés) és ezt ebben a formában maximálisan sikerült megtennem :)

Szokásos hülyeségemet, a “ha bringázni megyek akkor az a minimum, hogy a kezdésre is tekerek” dolgot most is megjátszottam, ezzel kellemes 30 kilométert gyűjtve a lábamba már reggel 8-ra. Bemelegítésnek tökéletes volt :) Btw 1 óra alatt beértem otthonról a Lágymányosi hídig és összeszedtem egy Strava negyedik helyet a Kőbányai úton, úgy hogy nem különösebben erőltettem meg magam.

0629_tabu_0

Dóri gyors csatlakozása után azonnal tovább is indultunk Csillaghegynek és 9-es indulással neki is vágtuk a túrának. Lábaink üzemi hőmérsékletre felmelegedését Pomáztól a Pilis hegyei segítették. Utóbbi napok és hetek edzései megmutatták olyan formában az eredményüket, hogy Budakalász és Két-bükkfa-nyereg között legjobb időmet futottam :) Kiélvezhettem és megismerhettem közben az Esztergomba vezető utat is és eldönthettem, hogy innen is muszáj lesz párszor megmászni a hegyet. A móka a szememben igazából Esztergom után kezdődhetett. Ismeretlen úton szembe szélben biciklizni ugye mindenkinek az álmaiba illik? Igen, a rémálmaiba :)
Appleig (Epöl) egyébként egész magyar átlag közelében volt az útminőség, de utána Máriahalomig átélhettem az egyik legszarabb útminőséget amit valaha is tapasztaltam. Annyira fos volt a minősége, hogy közben Dóri egy felütéses defektet is összeszedett és ezzel is elszöszöltünk 15-20 percet. Mivel a többiek időeredményt harcolva mentek tovább – innentől kezdve magunkra maradtunk, viszont azzal a szerencsével, hogy egy előző túrából már ismerve Tinnye után a szakaszt, nem voltunk teljesen tudatlanok. Piliscsaba és Pilisszentistván emelkedőit leküzdve, szembe szélben, fájó talppal érkeztünk vissza Pestre és indultunk vissza a BEAC-hoz. Dóri közvetlen utána még lekocogott 10 kilométert – kemény csaj :)

Én eléhezés miatt estére halasztottam a 7 km futásomat (meg kell tanulnom rendesen frissíteni), de szerencsére az is sikeresen meglett. Kemény egy nap volt, de végre egy olyan bringás teljesítménytúra amiben igazán éreztem a teljesítmény jelleget :) Sikerült ezzel a nappal elég önbizalmat gyűjtenem ahhoz is, hogy tudjam, hogy Nagyatádon valószínűleg gond nélkül menni fog az adagom: a féltáv úszás megfelel majd az itteni bemelegítésnek, a 140 km bicikli belefér az aktuális távba és utána a futás sem elvetélt ötlet :)

Nyugodt vagyok, mert innen már csak fejlődni tudok és ennél csak jobb leszek kb 4 hét alatt :) Jövőre még jobb :)

20. nap – Do you even lift?

Ha már úgy alakult, hogy Priszcilla csak szombaton ért rá túrázni, úgy döntöttem hát, hogy maximálisan kihasználom a napot :)

Ez kezdődött egy kellemes kis gyalogtúrával. A túra elején már ismerős környéken barangoltunk: Hüvösvölgy, Fazekas-hegyi kilátó, Hüvösvölgyi Nagyrét, Kaán Károly kilátó és Erzsébet kilátó. A kilátók felfűzésével az emelés 90%-át gyakorlatilag meg is tettük így jöhetett a lefele része a túrának, melyet én új útvonalak felfedezésére szántam. Széchenyihegyi adótorony megkerülése után egy gyönyörű flórájú fennsíkon barangolhattunk és egy DH pályára lelve jutottunk le Farkasrétre.

Innen lefele már sok kihívást nem tartalmazott a túra, gyakorlatilag csak lefele kellett gyalogolni a végtelennek tűnő Farkasréti temető mellett. Bár első alkalom, hogy erre járok, rögtön kiszúrtam a lényeget: jó hosszú emelkedő – bringával tökéletes lesz párszor :D Vissza a BAH csomópontra már kellemesen fáradtan érkeztünk és úgy vettem észre mindenki meg volt elégedve a túrával :) Ennek örömére jövő héten másfele vesszük hasonló túra keretében az irányt.

Stiff_Leg_Barbell_Deadlift

Amennyire gyaloglós volt a reggel, annyira egy helyben álldogálásról szólt a délután. Szigligeti Attila barbell képzésén vettem részt, ahol most a deadliftet tanultuk. Nem annyira egyszerű, de cserébe nagyszerű gyakorlat. Sikerült megtanulni a helyes végrehajtást és az egy ismétléses maxot is kimértük 110 kilóra. Már csak azon kell elgondolkodjak, hogy most vagy később lesz-e értelme beépíteni az edzéstervbe, illetve hogy milyen formában lehet profitálni belőle a triatlon térfélen :) Mindenesetre it was fun!

19. nap – Mindennapi hegyünket add meg nekünk ma!

Ha már reggel nem sikerült az elhúzódó álomkor miatt eljutni a Coffee Ridera, hát munka után gondoltam egyet és megnéztem magamnak az útvonalat és ennek köszönhetően találtam egy új kihívást, amely Nyereg utca névre hallgat.

Tökéletes időben jött szembe velem és alázatra tanított. Már-már azt hittem kezdek gyorsulni bicajon és talán a mászási technikám is javult kicsit de ez az utca most bekapott, megcsócsált és egészben kiköpött :D Konkrétan többet kellett tolnom a bicajt mint amennyit a nyeregben tudtam lenni és néha a tolása sem volt egyszerű. Egy olyan kihívás ez, amelyik valószínűleg évekig le fog foglalni ha az a célom, hogy egyszer lábletétel nélkül felmásszak a tetejére :) Valahogy mindig megtalálom magamnak a legjobb időben ezeket a challengeket. Amikor nagyon bénának érzem magam, sikeres visszajelzéseket kapok, amikor jónak érzem magam, akkor egy kihívás térít észhez :)

Jakab-hegy

Tökéletes helyen van – munkahelyemtől alig 300-400 méterre és remélhetőleg még egy jó ideig így lesz ez (értsd sokáig ott fogok dolgozni). A terv, hogy hetente egyszer időt tudok szakítani egy próbára :) Mellesleg közzel van a Hármashatár-hegy és a Coffee Ride kellemes kis örültségét is ültetett a fejembe – egyszer muszáj lesz ötször megmászni a HHH-t. De ez még várat magára, ehhez még kicsi vagyok.

18. nap – triabell :)

Bármely két pont között találok olyan útvonalat, ami egy hegyen keresztül vezet :) Mostanában ennek a rövid kis mottónak a jegyében igyekeztem beszúrni legalább egy Várat és Citadellát, ha éppen ráértem és bellre mentem de ezt most egy fokkal sikerült tovább vinni.

kettletri_2

Úgy alakult, hogy Gyula úszást írt fel reggelire, de nekem inkább munka után jutott időm rá. Leúsztam a magam kellemes kis 35 perc visszarázódó folyamatosát. A többi jobb és kevésbé jobb úszót figyelve újra rám jött, hogy meg akarok tanulni szépen, kecsesen és gyorsan úszni. Nem tudom, hogy mibe fog ez nekem kerülni (valószínűleg sok nagyon korai kelésbe) de ha fene fenét eszik, egyszer akkor is sikerülni fog.

Ezek után ráérősen a Vár és Citadella felé vettem az irányt. Igazából annyira éreztem magamban az energiát, hogy a Gellért-hegy tetején komolyan elgondolkodtam rajta, hogy ismét lemegyek a lábához és újra megmászom. Mikor ezzel megvoltam, egy kellemes kis kettlebell következett, ahol a kihívás kedvéért a 2×16-os helyett 2×20-as bellel kezdtük el az edzést. Természetesen gyorsan leszívott minket, de legalább az a pár kör amit végig tudtunk csinálni, ismét erősített bennünket :)

Mindent összevetve marha jó volt így ez a nap. Lehet, hogy még többször megjátszom ezt a kombinációt :)

17. nap – Újra a rögös úton

Reggelre beterveztem egy Coffee Ride-ot de az álomkor még mindig tart, 8-kor éppen hogy magamhoz tudtam térni.

Szerencsére a délután sokkal sikeresebben folytatódott: lassú visszaszokás a futáshoz. Már kettő infopark kör volt soron, ami 5.4 kilométert jelentett és amit egész jól bírt a bokám. Némi érzékenység, de semmi komoly fájdalom. Két hét múlva Vasi Vasember 10 km futással és ez nem is tűnik lehetetlennek :)